Törjön be középületbe Ön is! Lopjon onnan, gyújtson fel autókat, menjen neki a tehetetlen rendőrségnek, randalírozzon, verje szét a várost! Okozzon anyagi kárt! Vandálkodjon! Félemlítsen meg törvénytisztelő állampolgárokat (már ha talál még ilyet), legyen agresszív, szólítson fel másokat is ilyen magatartásra! Csináljon ebből akár rendszert is Ön! Erre buzdít a Fővárosi Bíróság legújabb, humoreszknek is beillő határozatában.

Na persze nem konkrétan ezt mondta a nagytiszteletű döntéshozó (avagy döntéshozó testület), de a rendőrség maradék tekintélyét ismételten (immáron szisztematikusan – ld. a korábbi bejegyzést hasonló ügyben) szétverő bíróság tulajdonképpen ezt az üzenetet közvetíti ezekkel az ítéleteivel és indoklásaival.

Ha ugyanis a bíróság szerint az nem szervezkedés, hogy „A tévészékház ostroma előtt Toroczkai László kihangosítva szólította fel az embereket, hogy vonuljanak a Kossuth térről a Szabadság térre”, akkor nagyon kíváncsi lennék rá, hogy mi minősül annak.

Lehet, hogy jogi csűrés-csavarással be lehet bizonyítani, hogy a szervezkedés az valójában csak akkor áll fenn, ha emailen, faxon, telefonon, élőszóban, rádióban, tévében, interneten és írott sajtóban egyaránt bejelenti valaki a bíróságnak, hogy kéremszépen, én most akkor egy kicsit szervezkednék tévészékház ostrom ügyében; ezzel szemben minden más tulajdonképpen csak lírai költemények döngicsélése eolhárfa kísérettel. De vajon azért tartunk-e igazságszolgáltatást, hogy teljességgel ferde ítéleteket hozzon teljességgel abszurd indoklásokkal?

Kérdés, hogy mi értelme az értelem megerőszakolásának, és főképp a szerecsenmosdatásnak.

Egyszer már írtam, hogy szeretném azt hinni, hogy mindössze lefizették a bíróságot, hogy ilyen felelőtlen módon ítélkezik – ez lenne ugyanis az egyszerűbb eset. Ha nem ez áll fenn, akkor ugyanis sokkal nagyobb a baj: valakik valahol nagyon meghibbantak. Vagy azok, akik úgy érzik, teljesen korrekt, hogy magukat forradalmárnak képzelő legendás bajkeverők, nota bene: közönséges huligánok szabadon garázdálkodhatnak és tetteikért semmi felelősséggel nem tartoznak, vagy azok, akik ellehetetlenítik (akár jogalkotói, akár joggyakorlói szinten), hogy a társadalmi rendet, közbiztonságot veszélyeztető alakok elnyerjék méltó büntetésüket.

Mert az, hogy ezek a díszpintyek gondolnak egyet és törnek-zúznak, vandálkodnak, gyújtogatnak kedvük szerint, az egy dolog. Aljanép minden társadalomban akad.

Az is egy dolog (bár tény, hogy eléggé magáért beszél), hogy utólag, mikor a társadalom számonkérné a derék úriembereken és finom hölgyeken, hogy mégis hogyan képzelték mindezt, akkor sunyi módon, farkukat behúzva mutogatnak mindenki másra, ők nem csináltak semmit, ott sem voltak, pláne nem szervezkedtek, különben is tessenek bizonyítani bármit, mert ők maguk a ma született bárányok, a megtestesült ártatlanság. Az ő kezükhöz vandalizmus, bujtogatás, agresszió ugyan nem tapad! Még a feltételezés is sértő! (És közben cinikusan összeröhögnek az őket jó pénzért védő ügyvédmaffiával, akik majd behajtják az államon/felperesen (ami jelen esetben a rendőrség, tehát szintén az adófizetők) a perköltséget. Kicsit ugyan a hányinger kerülget, hogy tulajdonképpen én szponzorálom a tisztelt csürhe agresszióját, illetve mind az abból származó anyagi kárt, mind a tetemes ügyvédi költségekeit, de ezen felháborodni már fáradt vagyok – számoljanak el a lelkiismeretükkel ezen ügyvédek, már ha van még nekik olyan, vagy egyáltalán volt valaha.)

Az azonban egy teljesen más történet, amikor a társadalmi igazságosság letéteményesei, a bírák böfögik a képünkbe, hogy mehetünk a sunyiba, – Örkényt parafrazeálva – lófasz fog itt folyni, nem igazságszolgáltatás. Ez ugyanis már olyan kaliberű társadalomrombolás, amiről a napi szinten általuk felmentegetett pernahajderek még csak álmodozni sem mernek. Ezzel ugyanis azt mondják: merj Toroczkai / Budaházy stb. lenni, a következménye nulla. Tedd tönkre a környezeted, városod, hazád – mi nem fogunk érte elítélni. Megtaláljuk a módját, hogyan mosdassunk ki a szarból.

Mit mondhatnék? Alighanem ki kéne állnom néhány bíró villája elé, és hangosbeszélőn buzdítani a népet, hogy gyújtsák föl. Hiszen mint tudjuk, ez nem szervezkedés.

***

Körülbelül 15 éve hallottam a rádióban egy amúgy igen szimpatikus bíróval egy hosszú és elég erősre sikerült interjút. Egy ponton az úriember szomorúan azt találta mondani: Magyarországon nem igazságszolgáltatás van, hanem joggyakorlat. Finom distinkció, de egyre gyakrabban jut eszembe eme tényleíró megállapítás.
Egyetlen dolgot szeretnék tudni, de nagyon: vajon kinek jó ez, és miért.