HTML

Hungarisztán

Etika, morál és ezek hiánya. Média, közélet, politika, és ezek csődje. Egybites userek, debilek, trollok, droidok, kézivezéreltek és egyéb állatfajok. Magyarország, én így szeretlek!

Friss topikok

A Nagy Tóta W. Csalódás

hungarisztan 2010.04.26. 11:48

Alapvetően bírtam az úriembert. Egy sor általa képviselt dolog szükségességével kapcsolatban ugyanaz volt a véleményem (pl. választói jog elmebeli sötétség alapján történő súlyozása; egyházak híveik általi eltartatása; az ostoba, populáris, felelőtlenül ígérgetős kampányolás szapulása; gyökkettő IQ-jú politikusok nevetségessé tétele; a K+F szektor durva felvirágoztatásának szükségességét hirdető elgondolások stb.), míg egy másik sorral korlátozott mértékben tudtam egyetérteni (pl. sztrájkjog totális beszántása – ami a hungarisztáni munkaerőpiaci állapotok ismeretében egy picit erős coffee lenne).

A kérdés természetesen nem az, hogy én személy szerint mivel értek egyet és mivel nem. Ezt nyilván mindenki leszarja, még ha blogszerző igyekszik is olyan álláspontokat, véleményeket magáévá tenni és terjeszteni, melyek jobb sorsra érdemesek. De tudjuk, milyen a hungarisztáni közgondolkodás: itt olyan ember vagy megnyilvánulás még nem született, lett légyen bármekkora gondolkodó, közéleti személyiség, nemzetközileg elismert szakember ill. az ő szava, aminek ne alakulna ki 10 percen belül legalább akkora ellentábora, mint amekkora a támogatóié. Mert olyan itt nem létezhet, hogy valakit mi egy emberként szeretünk, tisztelünk, akire felnézünk, akit gyerekünknek példaként állítunk (miképp nincs olyan társadalmi minimum-játékszabály sem, amiben megállapodnánk alapként).

Az egy dolog, hogy tényleg nem dúskálunk olyan emberekben és általuk képviselt, vállalható, átgondolt véleményekben (legalábbis közéleti szinten), akik/amelyek megütnék ezt a szintet, de tény, hogy ha van is ilyen, mindig akad, aki bebizonyítja, miért is kell őt ill. gondolatait utálni. Hogy aztán ez csak szimplán hazugság, mószerolás, frusztrációkból, irigységből származó lejáratás, avagy olyan tudományos igényű érvelés, mint hogy az illető biztosan zsidó, cigány, buzi, komenyista, náci, vagy esetleg ezeknek valamely szabad permutációja (természetesen ideillő irodalmi igényességű jelzőkkel felvértezve), az voltaképpen mindegy is, Hungarisztánnak szemmel láthatóan nincs szüksége példaképként használható ikonokra, nem akar hiteles embereket a közéletben, nem akarja, hogy bárkire is rásüthető legyen a jó/rendes/tisztességes/derék ember megalázó bélyege (fúj, az milyen már!), inkább lehúzunk-letaposunk mindenkit, aki kicsit is különb lenne. Cserébe boldogan eltartjuk a gyökkettő értelmi színvonalú és hasonló morális szinten vegetáló politikusokat, médiaszemélyeket, egyéb, úgynevezett celebeket és egyéb közéleti állatfajokat. Mert őket legalább tényleg lehet szídni. (Ha meg véletlenül nem ilyen kerül a gépezetbe, az sem baj, bedaráljuk.)

Ugye nem nagyon kell részletezni, milyen káros ez a szemléletmód hosszú távon: nincs társadalom, amely ilyen megosztott, bomlott, frusztrált állapotban képes lenne üzemelni. Korántsem csak politikai megosztottságról beszélek: semmilyen szinten nincsenek olyan közéleti személyiségeink, akiket korlátlanul, jelentősebb fogyatékosságok (vagy azok bélyege) nélkül beemelhetnénk a társadalmi közgondolkodásba, mint mérvadó, hiteles személyeket, akiket érdemes lenne követni, mert úgy élnek, olyat csinálnak, ami példaértékű, vagy legalábbis megfontolandó, akik szemléletmódja drasztikusan javíthatná Hungarisztán belső morális állapotait és külső megítélését egyaránt, ad absurdum, mintegy melléktermékként akár még materiális jólétben is realizálódhatna az egész társadalom számára.

Mi ebből nem kérünk. Önjelölt vélemény- (vagy inkább gyűlölködés-)vezérek mögé állunk, fikázunk, fröcsögünk, feketítünk, sározunk, hörgünk – mert úgy véljük, az élet csak táborokban képzelhető el. A kommunizmus szelleme ebben a vonatkozásban (is) tovább él: aki nem velünk van, az ellenünk. Mindegy, hogy pártról van szó, avagy egy színész, tudós, médiaszemély megítéléséről. Nem az alapján divat ítélkezni, hogy egy illető mit mond, mit gondol adott esetben fontos társadalmi kérdésekben/-ről, hanem hogy személy szerint róla mit mondanak. Előbbihez ugyanis gondolkodni kell, analizálni, emlékezni az illető régebbi megnyilvánulásaira, esetleg kulturáltan vitázni, érveket előkeresni, ütköztetni, megrágni, adott esetben meggyőzetést elismerni, ezeket fejben összerakni és végül individuális véleményt formálni, míg utóbbihoz csak csordához kell csapódni, és csaholni kell, amit a vezérkutya.

Hogy jön ez Tóta W. Árpádhoz és a Nagy Csalódáshoz?

Ott tartottunk valahol, hogy nem az a fontos, hogy személy szerint nekem mi/ki szimpatikus, még akkor sem, ha a fönti általánosítástól (melyért elnézést kérek a nem így gondolkodóktól) eltérve jómagam igyekszem észérvek és morális megmérettetések alapján ítéleteket hozni a közéleti szereplőkről (már akiről egyáltalán érdemes). Az én ítéleteimnél azonban sokkal fontosabb az, hogy az adott illető mit rak le az asztalra.

Tóta W. Árpád újságíró elég sokat letett már. Sok jót is, meg néhány selejtet is. Ki nem, nagy cucc. Nem az utóbbi érdekel. Forgács csak ott nem keletkezik, ahol nem is gyalulnak. Tóta W., és ezt talán még esküdt ellenségei is elismerik, tematizál, mégpedig jól. Fontos témákban szólal meg, és az esetek túlnyomó részében megpróbál valami közelítőleges rendet rakni az arra egyáltalán nem hajlamos fejekben. Ez lenne például egy jó újságíró dolga: formálni a közgondolkodást, mégpedig jó irányba. Hogy mi a jó, az nyilván vitatható (vitatják is), de a tény tény marad: Tóta W. egymagában több fontos társadalmi témáról beszélt az elmúlt években, mint amennyiről a rendszerváltás óta a politikai gengszterbandák garnitúrák együttvéve. Nyilván nem ő az egyetlen, de paradox módon épp a körülötte és témái körül viharzó, igencsak kiélezett dialógus igazolja, hogy valamit jól csinál. Nem a „sajátjainak” ír. Behúzza a csőbe az „ellent” is (szigorúan idézőjelben és dőlt betűvel értve). Akik harapnak is a csalira, és egy részük tán még el is gondolkodik – mi mást, mi többet várhatnánk hungarisztáni viszonyok között?

Tóta W. tehát általában alaposan megmondja a frankót. Ezt nem én mondom, hanem az olvasottsága, látogatottsága, ismertsége, körülötte zajló párbeszéd (ennek minőségéről most nem ejtünk szót). Fontos témákban fontosakat ír. Nem feltétlenül jókat, vagy legalábbis nem mindig, de gondolkodásra, vitára buzdítókat.

Eddig a nagyobb gondolatmeneti bakikat, logikai ugrásokat elkerülte. Ma, a választások második fordulója után azonban olyat írt, ami vállalhatatlan:

„Ahhoz, hogy az MSZP megmaradhasson váltópártként, óvatos, mértéktartó, kímélő elszámoltatás kellene.”

Nem szokásom szövegkörnyezet, vagy szövegkörnyezet magyarázata nélkül idézni bármit is, de ezt lelkiismeretfurdalás nélkül megteszem, ezen ugyanis semmilyen kontextus vagy magyarázkodás nem segít. Itt nem lehet még csak azzal sem érvelni, hogy a maszop a kisebb rossz [tudniillik a Jobbiknál], és kvázi ezért kellene óvatos, mértéktartó elszámoltatást tartani. Ez ugyanis, drága Tóta W. úr (túl azon, hogy egyenesen a maximális elszámoltatást követelő Jobbik malmára hajtja a vizet, tehát kontraproduktív!) a bűnök relativizálása, a demokrácia megkérdőjelezése. Olyan nincs, hogy egy jogállamban aszerint számoltatunk el, hogy épp milyen politikai célt igyekeznénk elérni. (Illetve van ilyen, hogyne lenne, de épp az lenne a cél, hogy ne legyen ilyen, nem igaz?) Hungarisztán – és ezt Ön tudja a legjobban – azért szavazott és fog szavazni ilyen arányban a szélsőségre, mert frusztrált attól, ahogy a szeme előtt lopják szét szégyentelenül az országot (miközben neki ez csak korlátozottan sikerül). Ilyen helyzetben bármiféleképp kendőzni a volt kormányzat bűneit, felelősségét, nem más, mint társtettesség, és/vagy politikai/közgondolkodói öngyilkosság. Ilyet, mint ami a fönti idézet, felelős újságíró semmiféle szövegkörnyezetben nem ejthet ki a száján, tollán, szövegszerkesztőjén. Nem azért, mert pártos(-nak fogja tartani MINDEN EGYES olvasója – és joggal!), hanem azért, mert ez olyan szintű gondolatbűn, amire már nem él a forgácshullásos mondás. Itt nem a forgács hullik ugyanis, hanem az egész munkadarab megy a selejtbe. Itt az Ön elmúlt évekbeli újságírói, közgondolkodói hitelessége ment a salátába.

Kár érte. Nagyon-nagy kár. Ma újságírót temetünk.

Címkék: média politika glossza tóta w morál hungarisztán csalodas értékválság

25 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hungarisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr871952363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.04.26. 12:59:50

mélységesen sajnálom, hogy egyet kell értsek veled. TWÁ megfogta az MSZP seggét, és a fejére rántotta. Erre még Bajnai-imádata sem mentség.

TH 2010.04.26. 13:32:36

Csatlakozom peetmasterhez...én is szomorú vagyok, h. egyet kell értsek veled...

DeToXXX 2010.04.26. 15:18:37

hát bazze! ennél nagyobb hülyeséget ne írjon -W betű nincs is a magyar ABC-ben- újságíró úr :P

Roquentin 2010.04.26. 17:13:46

Átgondolt, higgadt, jó írás, gratulálok.

Külön tisztelet ezért a meglátásért:

"Hungarisztán – és ezt Ön tudja a legjobban – azért szavazott és fog szavazni ilyen arányban a szélsőségre, mert frusztrált attól, ahogy a szeme előtt lopják szét szégyentelenül az országot (miközben neki ez csak korlátozottan sikerül)."

Bizony, bizony, jó lenne, ha lassan megértenénk: semmivel sem korruptabb ennek az országnak az elitje, mint a népe. Akkor viszont - úgy látom - mindebből az is következik, hogy a zemberek tekintetében is kontraproduktív a "mértéktartó elszámoltatás". Akár hálapénzt követelő orvosról, akár diákjait a saját jegyzeteinek megvételére kényszerítő oktatóról, akár adócsaló kisvállalkozóról van szó.

Ugye, jól látom?

SpiderScrier 2010.04.26. 18:17:36

Az, hogy nincs egyetlen használható, elfogadható példaképünk, akiket mutogatni lehetne, szerintem nem igaz. Cseh Tamást maradéktalanul ilyennek tartottam, de Földe László gondolatait, szelíden ostorzó dühét és bölcsességét se hallottam még megkérdőjelezni. persze az más kérdés, hogy ilyenre alulról már nincs igény. Pontosabban van, de annak mindig előfeltétele, hogy akasszunk is és akkor utána legyenek példaképek. Én legalábbis ezt szűröm le a társadalmi közbeszédből.

Bobby Newmark 2010.04.26. 19:59:39

Apró adalék a témához: ma először blog.hu-s pályafutásom során Tóta úr kimoderálta a hozzászólásomat.

Pedig csak viccesen megkérdeztem, hogy ugyan nem a Modern Képmesék miatt aggódik-e, talán abból csurrant vissza valamennyi a pártkasszába?

Nem vártam választ, de az, hogy moderálódott, egy cseppet gyanús.

Ezzel az írással tökéletesen egyetértek, Tóta most ugrott be a szemétcsúszda ajtaján.

dino vercotti · http://bianconeri.blog.nepsport.hu/ 2010.04.26. 20:02:38

Tóta W. mindig is az mszp seggnyalója volt, valószínűleg az is marad (amíg lesz még mszp). Erősen manipulatív, mert néha már majdnem elhiteti az emberrel, hogy ő a felelős, független értelmiségi.

Rég rossz, hogy ennek a pöcsnek a hitelessége csak most kérdőjeleződött meg a számodra.

troll · http://picsogo.blog.hu/ 2010.04.26. 20:10:25

"Ma, a választások második fordulója után azonban olyat írt, ami vállalhatatlan:"

Kinek mi a vállalhatatlan...

Sajnos számomra évekkel ezelőtt eljöttek ezek a mondatok.

dino vercotti · http://bianconeri.blog.nepsport.hu/ 2010.04.26. 20:12:28

Szalonképesen igyekszem fogalmazni: Tóta W. hitelességének ez az ominózus mondat már igazán nem ártott.

Paladdin 2010.04.26. 21:05:35

Nekem is tetszik a szerző attitűdje és értékrendje, amit a számos - Tóta W.-vel nem foglalkozó - bekezdésben demonstrál, de én (aki magam is hasonló elveket és értékeket vallok) nem jutottam erre a drámai következtetésre.

Én eddig is azt az nézetet vallottam, hogy Tóta W. nem párt-, hanem értékrend-vezérelt publiciszta, ezért képes bármelyik oldal/párt fejére olvasni a bűneit/faszságait, ha olyasmit elkövetnek. Úgy tűnik, ebben a szerzővel hasonló véleményen vagyunk, csak éppen ő úgy véli: Tóta W. ma olyat tett, amivel diszkreditállta magát az objektív és független újságírók (nem kimondottan népes) táborából.

Én ezzel nem értek egyet. És nem a kontextusból való kiragadást nehezményezem. Hanem a szövegértést hiányolom. Biztos vagyok benne, hogy a szerző sem előre megfontolt temetési szándékkal kezdett bele a Tóta cikk olvasásának, majd a válasz-posztnak. Talán azonban már a címet olvasva elszakadt a cérna, s hiába olvasta Worluk érveit, nem tudott szabadulni a prekoncepció alól, hogy Tóta tettét nem magyarázhatja más, csak az arcpirító seggnyalás.

Pedig ott vannak a gondolatok a publicisztikában, s engedtessék meg, hogy párat előcitáljak.
1. Először is, nem amnesztiát javasol, hanem mértéktartó elszámoltatást.

2. Ha figyelembe vesszük, hogy Tóta W.-nek nincs szava a leendő kormányüléseken, akkor aligha lenne értelme fizetett védőbeszédet írnia az MSZP-nek; de inkább nem hipotetikus talajról próbálok érvelni.

3. Vezető pártként - mondja Tóta - vigyáznia kell a Fidesznek, hogy az elkeseredett leszakadók ne egy helyen landoljanak, mert az veszélyeztetheti a 2014-es választásokat. Vagyis - ebből a (nem épp illogikus) perspektívából - épp a Fidesz érdeke lehet, hogy az elkerülhetetlen lemorzsolódokat "megossza", vagyis legyen alternatíva számukra mint a populista demagógia immáron kizárólagos letéteményese, a Jobbik.

4. Hungarisztán jelenségeit figyelve nem kell társadalomtudósnak lenni, hogy lássuk: a pártfinanszírozási törvény nem tette lehetővé, hogy a politikusok és a pártok tiszta forrásokból előteremtsék az igényes munkavégzés (asszisztens, tanácsadó, coach), a haladó pártszervezés (plattformok, főállású vezetők, toborzók, közösségi programok) és a kampány (piackutatás, szórólap, "önkéntesek", médiafelület, közönségtalálkozók) költségeit. Nem akarok túlzottan relativizálni, de valamennyi lopás és sikkasztás bele van kódolva a rendszerbe; ahogy ezt azok az évek is mutatták, amikor épp nem a szocialisták voltak korruptak (Kisgazda-balhék, Tocsik-botrány, Simicska és társai). Ettől még vitán felül áll, hogy az elmúlt 8 év rablógazdasága elfogadhatatlan, de kénytelen vagyok egyet érteni Árpáddal abban, hogy a Fidesznek csak a "méltányolható" korrupciót meghaladó eseteket illene elszámoltatnia. Egyfelől az igazságosság, másfelől Orbán Viktor hitelessége végett, aki néhány órája még épp azt nyilatkozta, hogy szerinte az álszentség (hippokrácia) az egyik legvisszataszítóbb politikusi gyengeség.

5. Ezt a minimális relativizmust bátran (és becsületesen) lehet elfogadhatatlannak minősíteni, de aki ilyet tesz az nem politikai közíró, vagy társadalmi problémákra érzékeny blogger, hanem forradalmár; ami ugyan szintén tisztességes hivatás, de óhatatlanul elértékteleníti űzője véleményének szakmai erejét.

u.i. Bobby Newmark hozzászólását kimoderálni nem biztos, hogy kellett volna, de szerintem cseppet sem gyanús, ugyanis csipkelődésnek nem elég humoros, ráadásul a témát tekintve (mi lesz/legyen a lemorzsolódó Fidesz-szavazókkal?) teljesen offtopik.

zomg · http://lixnix.tumblr.com 2010.04.26. 22:50:51

az egesz index mehet a sullyesztobe

hungarisztan 2010.04.27. 13:43:29

@SpiderScrier:
Hahó, nem arról van szó, hogy konkrétan számodra akad-e példakép, hanem hogy olyan akad-e, aki mindenki (vagy legalábbis majdnem mindenki) számára az. Mindkét példád sántít.

Miközben társadalmi és kulturális szerepét nem akarom megkérdőjelezni, sőt, tiszteletben tartom, Cseh Tamásról egyáltalán nem általános példakép. Lévén tanult zenész, számomra például sosem tudott élvezhető muzsikát produkálni – tudom, tudom, a szövegek. Azzal viszont az a baj, hogy egyrészt Bereményi, másrészt meg én a zenét a zenéért hallgatom, nem a szövegért. De a zene/szöveg diskurzus mind semmi ahhoz képest, hogy ő is egy volt a sok értelmiségi közül, aki lepaktált, eladta magát egy tál lencséért.
Idézet tőle, politikai szerepvállalásáról: (2002, Kossuth tér) "Szóval akkor elmentem, mert azt kérdezték, állnék-e az első sorban. Ennek örültem. Vesztes csatába így kell menni. Mögöttem a katonáim, én pedig elöl. A csalódás akkor ért, amikor mutatták, hogy a tribünön van a helyem. Aztán megláttam, kik ülnek még ott. Láttam régről ismert KISZ-titkárt is. Persze lehet, hogy azóta megtért az igazak seregébe, de mégis: egy sor dülleszkedő alak mutogatta magát a valóban tiszteletre méltók közé, sőt, elé ülve."
Igazak serege? Akkor van nem igazaké is? Netán az lenne a nem igazak serege, aki nem ugyanazon politikai logó mögé áll be? Na nem, köszönöm.
És ennek dacára... Olyan párt mögé állt be, amelynek vezetője nem szégyellt még Cseh Tamás halálából is kampányt csinálni.
Meg ott van a jó csomó visszaemlékezés, amikben valahogy folyamatosan visszaköszön a piálás, lerészegedés (persze szigorúan művészi alapon).
Bocs, nekem ő nem példaértékű, és ezzel egészen bizonyosan nem vagyok egyedül. (Félreértések elkerülése végett: ha maszop/szadesz/bármimás párt dísznövényének áll be, akkor is ugyanez lenne a véleményem. Kritikai értelmiséginek nem az a dolga, hogy pártzászló mögé álljon – néhány egészen kivételes, forradalmi helyzetet kivéve. De ilyen helyzet Hungarisztánban évszázadok óta nem volt.)

Hobo zeneileg már sokkal közelebb áll hozzám (bár a következetesség jegyében meg kell hagyni: éppenséggel a zeneiség (F.L. hamissága okán) esetében is szenved némi csorbát...). Bármennyire is tisztelem és szeretem az életművét, egy pillanatig nem gondolom, hogy ő bármivel is jobban állna társadalmi elfogadottság szintjén. Egyfelől – mint Cseh Tamás is – szubkultúra, az ország lakosságának túlnyomó többsége szerintem a nevét sem ismeri, nemhogy a zenéjét, ad absurdum gondolatait, ekképpen tehát nem is nevezhető széles körben elismertnek. Másfelől pedig tipikus példája annak, amit a posztban is leírtam: rengetegen fikázzak a) vagy holmi vélt/valós bunkóságért (amivel például a közönségét rendszeresen ekézi), b) vagy személyes találkozásokkor tapasztalt taplóságért (nem tudom, nekem ellenkező előjelű – tehát pozitív – tapasztalatom van, de tény, hogy sok a negatív beszámoló, hogy irigység, vagy valóság mondatja-e, nem tudom)
c) vagy az apja miatt [!], akivel ugyan egészen korán rossz viszonyba került, mégis sokak fejéből kiirthatatlan, hogy tán apuka egyengette fia múlt rendszerbeli útját, illetve hogy Hobo felel az apjáért.
Ne engem kérdezz arról, hogy ezt mégis hogyan gondolják. A tény mindazonáltal az, hogy korántsem igaz, hogy akár Cseh Tamás, akár Hobo egyöntetűen (vagy legalább túlnyomórészt) pozitív megítélés alá esne össztársadalmi méretekben.

hungarisztan 2010.04.27. 14:06:01

@dino vercotti:
A szalonképes verzió jobban tetszett.
Amint Paladdin is írta, Tóta W. értékvezérelt közíró. Hogy az értékek némiképp egybeestek a maszop által is szajkózott (ám gyakorlatban igen ritkán teljesülő) értékeivel, az figyelmetlen/előítéletes olvasóban valóban kelthette azt a látszatot, hogy MSZP seggnyaló, ámbár közvetlen bizonyítékot erre én nem láttam, pedig minden Tóta W. cikket elolvastam az utóbbi években. Most sem vagyok erről meggyőződve, egész egyszerűen csak nem értem, hogy tudott ilyet leírni.

Amúgy ha figyelmesen olvasgatod a kommentelőket, volt ő már MSZP seggnyalón kívül szadeszes, dávidibolykás, sőt, egyenesen fideszes seggnyaló is, újabban pedig LMP-s színekben is versenyzik, legalábbis bizonyos kommentelők szerint.
Ami az én szememben legalábbis egy vonás a "többé-kevésbé független" rubrikában.
(Más szemében meg egy vonás az MSZP-seggnyaló rubrikában.)

Sajna a világ bonyolultabb, mint amilyen elsőre látszik. Nem csak maguk- és magunkfajta létezik, hanem egy csomó egyéb árnyalat is. A hungarisztáni viszonyok között MSZP-hez köthető szólamokat sem az MSZP találta fel, hanem még ezernyi párt vallja őket minden elképzelhető oldalon. A szólamok az utcán hevernek, ki-ki azt markol fel belőlük, amit jónak (szavazatszerzési szempontból jövedelmezőnek) gondol. Aztán a választók pontoznak, ki találta el jobban az ő szépséges lelkivilágukat. Meg megmondják, hogy aki hozzájuk képest rosszat markolt, illetve aki ezt a markolást tartotta bejövősnek, az bizony nagyon csúnya maszopos, szadeszes, elempés, emdéefes, fideszes, jobbikos stb.

hungarisztan 2010.04.27. 14:38:28

@Paladdin:

Köszönöm a hosszú véleményt, értékelem.
Reflexiók:

"Talán azonban már a címet olvasva elszakadt a cérna, s hiába olvasta Worluk érveit, nem tudott szabadulni a prekoncepció alól, hogy Tóta tettét nem magyarázhatja más, csak az arcpirító seggnyalás."
Nem. Ilyet nem állt szándékomban még csak sugallmazni sem. Tóta W. munkásságának ismeretében nehéz elképzelni ezt, ráadásul amint írod is, időben és térben is tökéletesen illogikus lenne épp itt és épp most benyalni. Az inkriminált idézetet egyszerűen nem értem. Pont az előzmények miatt.
A cikk címét még csak nem is láttam, most, utólag olvastam el, semmi prekoncepció nem volt. De az idézethez nem is kell, ez enélkül is tarthatatlan.

1) Nem amnesztia, hanem mértéktartó elszámoltatás. Kiváló. És a gyakorlatban ez hogyan működne?
20 milliós hűtlen kezelés még "belefér"? Cégenként 5 BKV-s kamu tanácsadói szerződésnél viszont már ráncoljuk a szemöldökünket? Akkor már mozgosítjuk a kézivezérelt bűnüldözést/igazságszolgáltatást? Vagy hogy?

3) "Vezető pártként - mondja Tóta - vigyáznia kell a Fidesznek, hogy az elkeseredett leszakadók ne egy helyen landoljanak"
Tény és való, hogy ez reális veszély, miként az is, hogy a populista versenyben a Jobbikot beelőzni minimum esélytelen. De hogy ezért a Fidesznek inkább a maszop felé kéne terelgetnie a leszakadókat? WTF? Tényleg a fidesz dolga lenne, hogy vastüdőn tartsa azt a politikai ellenfelét, akinek az ellehetetlenítése érdekében eleddig mindent megtett? És ezt így most hogy? Mármint a gyakorlatban? Kimérjük dekára, mint a piacon? 10 év fegyház lett az MVM vezérkarnak fejenként – tessék mondani maradhat? Vagy ettől át tetszik sodródni Jobbik szavazóvá? Mert ha igen, akkor hozzácsaphatunk még egy kicsit. Vagy levehetünk, ha úgy szimpatikusabb, és maradni tetszene maszop szavazónak...

4) Pártfinanszírozás korruptságának rendszerbe kódolt mivolta: igen, mindannyian tudjuk évek óta. Vannak, akik persze próbálnak maszatolni, hogy ők csak önkéntesekkel, ingyér, pfuj, mocskos pénz, mocskos hatalom, ők ugyan csipesszel sem érnének hozzá, csak tessék őket megválasztani, majd jól bemutatják mindezt, rögtön azután, hogy elszámolnak azzal a pártpénzzel, amivel amúgy 2004 óta nem tudnak. (Illetve hát természetesen mindegyik játékos megpróbálja bebeszélni, hogy ő betartotta a játékszabályokat, csak van, amelyik nehezen leplezi közben a cinikus röhögést).

Méltányolható korrupció? Bocs, az én szótáramban ilyen kifejezés nem található – és erősen reménykedem benne, hogy ezzel más is van még így.
Rendszerbe kódolt sunyizás ide vagy oda – ezt azért ne! Nem azért, mert nem létezik, nem azért, mert jobb a homokba dugni a fejet, hanem azért, mert ez a szóösszetétel a lehető legdurvább meggyalázása mindennek, amiben hiszünk, hinni szeretnénk. Ez azt a népmesei tételt húzza át, miszerint a jó elnyeri a fele királyságot, a rossz meg bűnhődik ezerrel. Márpedig ezt az agyzsibbasztó ópiumot a Jobbik ezerrel képes tolni bármikor. Ha ki akarjuk fogni a szelet a vitorlájukból, akkor éppenhogy itt lehet, nem pedig azzal, hogy a maszopot próbáljuk tök illogikusan, kivitelezhetetlenül és fölöslegesen vastüdőn tartani!
Más kérdés persze a következetesség, hitelesség. Na de hitelességet számonkérni Az Emberen, Aki Még Sohasem Hazudott? És ezt röhögés nélkül le bírta nyilatkozni? És a választóik meg el is hiszik? Hitelesség? Kinek kell Hungarisztánban hitelesség? Épp arról jártatom a számat ebben a blogban, hogy senkit nem érdekel a morál, a gerinc, a hitelesség. Megszavaznak itt bárkit, akinek elég vastag a bőre. (Ld. még az egyetlen független képviselőt.)

5) "Ezt a minimális relativizmust bátran (és becsületesen) lehet elfogadhatatlannak minősíteni, de aki ilyet tesz az nem politikai közíró, vagy társadalmi problémákra érzékeny blogger, hanem forradalmár; ami ugyan szintén tisztességes hivatás, de óhatatlanul elértékteleníti űzője véleményének szakmai erejét."
Véleményemnek/blogomnak vállaltan nincs szakmai ereje. Hogy is lehetne? Milyen szakma állhatna mögötte? Amiről beszélek, az morál, etika, becsület, és hasonló divatjamúlt dolgok – szakmafüggetlenek. És messze nem gondolnám forradalmárságnak, ha valaki ezen retró hülyeségek mellett kiáll. Működő társadalmakban ez nem forradalom, hanem a lehető leghétköznapibb, kispolgári életfelfogás. Mi sem állhatna távolabb a forradalmárságtól... (Lehet, hogy pont ezért működnek?)

hungarisztan 2010.04.27. 14:51:41

@Bobby Newmark: Nem tudom, valóban kimoderált-e, de tapasztalat, hogy a blogmotor elég gyakran akadozik. Illetve – mivel TWÁ előzetesen moderál – gyakran felgyűlnek nála a kommentek, nem tudhatod, mikor kerülsz sorra az olvasásban/továbbengedésben.

SpiderScrier 2010.04.27. 16:39:17

@hungarisztan: akkor a kérdés igazából az, hogy más nyugati társadalmakban léteznek e egyáltalán ilyen figurák? Akiket nem támad senki? Aki osztatlan népszerűségnek, köztiszteletnek örvend? Pl. ha csak az USA-ra és a hihetetlenül sokrétű kultúrájára tekintek, onnan sem tudok mondani nemhogy napjainkból, de az elmúlt 50 évből sem olyan embert, akit mindenki elfogadna tekintélynek, pozitív példának, amit bátran mindenki elé oda lehet állítani. Felmerül bennem az a kérdés is, hogy egy olyan világban, ahol a jó és a rossz fogalma relatív (isteni útmutatás hiányában) egyáltalán lehetséges e ilyen embert találni.

attila1 (törölt) 2010.04.27. 17:52:21

"Ki maradna ekkor az elbitangoltaknak, akik új pásztort keresnek? Csak a Jobbik, és az a hozzá hasonlóan szélsőséges baloldal, ami az MSZP-ből túlél. [...] Undorító ellenzékként viselkednének, megígérnék a csillagot az égről, és ami a legrosszabb, ezzel valamelyikük akár nyerhetne is később. Kezdődne az elkúrás elölről. Ehhez képest még mindig a legjobb verzió, ha [...] A kormányzást ez akadályozná legkevésbé. "

ennek fényében azért az a kiemelt egy mondat és értelmezése tán mégis kicsit csúsztatásnak tűnik...

hungarisztan 2010.04.27. 19:30:31

@SpiderScrier:
Nyilván olyat soha, sehol nem fogunk találni, aki mindenkinek megfelel. Mint annyi minden másban, itt is arányokról van szó.
Hungarisztánban a baj azzal van, hogy ha én azt mondom, Esterházy korszakos jelentőségű magyar író, és ezért olvasni kéne őt, akkor az indoklásig már el sem jutok, mert mindig akad, mégpedig jelentős hányadban, aki (dacára irodalmi műveletlenségének) kötelességének érzi, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. Lehet, hogy egy árva sort nem olvasott tőle, de valahol valaki megmondta a frankót, hogy Esterházy márpedig liberálbolsevista-internacionalista, komenyista, zsidó és hazaáruló egyszemélyben, és a gyűlölködésre fogékony rétegnek ezek után jöhetsz irodalomesztétikával, történelmi, állampolgársági, vallási, értékrendbeli, vagy bármilyen más érvekkel (nemzetközi hírnév, elismerés inkluzíve) – hasztalan. Olvasni sosem olvastak tőle, nem is fognak, de gyűlölik, és terjesztik a gyűlölködést. (Nem azt mondom, hogy személy szerint Esterházy-nak kellene lennie az egyik olyan nemzeti etalonnak, akire fel kellene tekinteni, csak egy példa volt, mondhattam volna bárki mást.)

Hungarisztán példaképet (és elrettentő példát) nem morális alapon választ, hanem politikai hovatartozás alapján – mondani sem kell, ez erősen kontraproduktív. S mivel a politikai hovatartozás egyre minősítőbb, egyre harcosabb és átjárhatatlanabb, nemigen látok esélyt rá, hogy olyan személy kerüljön elő, akit bármilyen politikai nézettel szimpatizáló illető el tud fogadni. Ráadásul a magát politikai elitnek tartó csoport gerjeszti ezt az alapjaiban tragikus felfogást. Einstandolnak vagy ok nélkül sároznak be arcokat, és nem veszik észre, hogy ezzel nem a pártjuk hitelességét növelik, hanem a hiteles emberek hitelét veszik el.
Hogy a helyzet még rosszabb legyen, bárkire bármikor rásüttetik politikai bélyegző, akár akarja, akár nem. Nincs ma értelmiségi, akire ne húznák rá a vizes lepedőt, azaz akit ne dobozolnának be valahova, függetlenül attól, hogy ez az illetőnek mennyire van ínyére, és/vagy mennyire fedi a valóságot. (Ld. még Faludy Györgyöt, aki könyvében gyönyörűen leírja, hogy a nácik azért üldözték, mert nem volt náci, a kommunisták meg azért, mert nem volt kommunista. Élete nagy részét száműzetésben töltötte, kevés híja volt, hogy nem maradt ott Recsken – a „hálás utókornak” cserébe egy másodpercnyi lelkiismeretfurdalást sem okozott bedobozolni őt...)

Így megy ez nálunk.

hungarisztan 2010.04.27. 19:53:38

@attila1:
Abból, hogy az elbitangolt báránykák a csúf Jobbikra találnának szavazni, vagy hogy a mindent szétzüllesztő populizmus a fő ellenség, logikailag nem levezethető az az állítás, hogy a bűnösöket „óvatosan, mértékkel” kellene csak elszámoltatni.
Egyfelől azért nem, mert a mindent lenyelő populizmusversenyt maga a fidesz írta ki – pech, hogy a műfajban akadt nála is sikeresebb versenyző. Hát most ő kerül a bráner szopóágára. Másfelől meg azért, mert a kisebbik rossz felé tendálás nem egyenlő a jó irányába való tendálással. Tök mindegy, hogy mínusz 5 vagy mínusz 10, igazából egykutya. Semelyik nem lesz se plusz 10, se plusz 5, de még csak plusz 1 sem. Az nem egy valid cél, hogy egy kevésbé rosszat célzunk meg.
Az meg végképp nem valid statement, hogy a kormányzás akadálymentesítésére hivatkozva babusgatnánk a relatíve szalonképes ellenzéket. Ahogy Ford Fairlane mondta volt Nagy Feró kiváló tolmácsolásában: eszem-faszom megáll.
Teljhatalmat véletlenül ne adjunk valakinek? Mondjuk Vikinek, ha már úgyis annyira ácsingózik a koronára... Az lenne csak az igazi akadálymentesítés!

Ha TWÁ azt írta volna, hogy ne legyenek túlkapások, totális hatalommal való visszaélések, én lettem volna az első, aki egyetért vele. De nem ezt írta. Azt mondta, hogy „Ahhoz, hogy az MSZP megmaradhasson váltópártként, óvatos, mértéktartó, kímélő elszámoltatás kellene”. Ezt a mondatot egyszerűen ha akarnám sem tudnám csúsztatni, ugyanis ez a józan ész halmazán nem értelmezhető. Mi a fene az, hogy óvatos, mértéktartó, kímélő elszámoltatás? Ld. még a gyakorlati kivitelezésre vonatkozó kérdéseimet, melyet föntebb Paladdinnak tettem fel.

attila1 (törölt) 2010.04.27. 22:09:18

@hungarisztan: "Mi a fene az, hogy óvatos, mértéktartó, kímélő elszámoltatás?"

én nem tudom, hogy intézik a bloggerek a dolgaikat, de az felmerült már, hogy megkérdezed TWÁ-t, mire gondolt? Az is elég érdekes olvasmány lenne...

Celtic 2010.04.29. 18:18:48

Je, egy ertelmes blogra akadtam. Furcsa :) Na, asszem, lesz mivel kitoltenem a szabad perceket, mire vegigolvasom a postokat.

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.05.12. 18:17:19

Jó poszt. Számomra mint komolyan vehető újságíró már 2-3 éve megszűnt létezni.