HTML

Hungarisztán

Etika, morál és ezek hiánya. Média, közélet, politika, és ezek csődje. Egybites userek, debilek, trollok, droidok, kézivezéreltek és egyéb állatfajok. Magyarország, én így szeretlek!

Friss topikok

Görögisztán, a követendő példa

hungarisztan 2010.05.06. 14:10

Nem vagyok benne bizonyos, hogy szándékos szerkesztői kikacsintás volt, mindazonáltal tegnap gyönyörűen egymás alá került két hír:

Az egyik arról szólt, hogy a görögországi zavargásoknak immáron három halálos áldozata is volt. Három banki alkalmazott, akikre a felhergelődött tömeg egyszerűen rágyújtotta a bankot.

A másik arról, hogy Orbán Viktor úr szerint "Nincs helye óvatosságnak és hezitálásnak" a 2006 októberi eseményekkel kapcsolatban, "[e]zért felelni kell, nincs kivétel sem rangra, sem beosztásra, sem életkorra [való] tekintettel".

Arról is lehetett ugye hallani, hogy szar került a palacsintába, mert a Belügyminiszter, Aki Alighanem Túl Sokat Tud, nem egészen úgy nyilatkozott, ahogyan azt a főnökség elvárta volna. Skandallum, de ahelyett, hogy beszállt volna a politikai boszorkányüldözésbe, a média ezirányú kérdésére egy sokkal mértéktartóbb megjegyzést tett, ami persze a főnökség részéről szemöldökráncolást eredményezett (Sanyikám! Még meg sem száradt a tinta a kinevezéseden, máris önállóskodsz?), másfelől viszont – ha nagyon idealista és széplelkű szeretnék lenni – akár úgy is értékelhető, hogy P. Sándor nagykorúnak fontosabb a reá bízott intézmény mundérbecsületének a védelme, mint a főnökék demagóg – és főként hipokrata – boszorkányüldözése.

Még szerencse, hogy engem idealizmussal nehéz lenne megvádolni, ezért az utóbbi dajkamesét meghagyom annak, akinek valóban szép a lelke, és abban szeretne bízni, hogy most végre valami olyasmi jön, hogy megtisztítjuk a rendőrséget a reá tapadó negatív konnotációktól, kiirtjuk a rossz reputációnak még az írmagját is (lett légyen bármi is az az írmag), mégpedig azért, hogy innentől kezdve az állami rendfenntartó erő hatékonyan, a köz szolgálatában és a köz által megbecsülten tudja fenntartani a rendet. Azt a rendet, amelyre a középvonaltól jobbra elhelyezkedő politikai erők retorikája igen alaposan bazíroz (ám amit ellenzékben a legkisebb aggály nélkül feláldozhatónak tart).

Ehhez az elképzeléshez persze valóban nem ártana kitisztítani a sorokat, hogy az átlag rendőr legalább első ránézésre különbözzék egy kicsit azoktól, akiket üldöz, illetve hogy a túlkapásokban példamutatóan szorgos kollégák az élet más területein hasznosítsák fölös energiáikat, ám alighanem a szakértelméről elhíresült (ezt nem én mondom, hanem állítólag ezért nevezték ki – muhaha) belügyminiszter tudja a legjobban, hogy ha mindez megtörténne, kábé 12 rendőr maradna az országban. Az meg még akkor is kevés a 2 héten belüli rendrakáshoz, ha egytől egyig feddhetetlenek.

Tagadhatatlan, hogy P. Sándor nagykorú mértéktartóbb nyilatkozatában valószínűleg közrejátszott a fönti gondolatmenet, ugyanakkor nyilván azt is tudja, hogy a boszorkányüldözés leginkább a politikai demagógia célját szolgálja, a főnökség darabszámot akar, akiket kirakatba lehet állítani, lám, így jár az, aki a népet, a nemzetet (azaz bennünket!) bántja, s messzemenőkig nem érdekli, konkrétan kik mennek a vágóhídra, ott voltak-e egyáltalán, jogszerűen és arányosan használták-e az erőszakot. Ezek a politikai kommunikáció művészetében marginális részletkérdések csupán.

Ami leginkább azért baj, mert Orbán úr még mindig nem ismerte föl, mivel játszik. Az, hogy nagygyűléseket tart hébe-hóba, ahol a kézivezérelt, önálló gondolkodásra képtelen droidoknak megmondhatja az aktuális dakota közmondásokat, szóvirágokat és egyéb, általában mémmé váló jelszavakat, illetve megmártózhat az ezért kijáró, kétségkívül lélekmelegítő imádatban, az egy dolog. Hogy elhiszi-e magáról, hogy most akkor ettől ő tényleg nagy politikus, vagy cinikusan röhög és lenézi magában a szolgalelkűség és primitívség ezen szintjén vegetáló híveit, nem tudjuk, soha nem is fogjuk megtudni, ő meg bolond lenne elárulni. Az viszont már egy teljesen más kategória, mikor a tűzzel játszik: amikor a lélekmelegítő, önajnároztató nagygyűléseket időben és térben úgy rendezi, hogy nem zárja ki az esélyét a szituációs eszkalálódásnak. Ismerjük ugye a mondást: ha a színpadon pisztoly van, az bizony a darab során el fog sülni. Amikor a javarészt jámbor híveinél sokkal agresszívabb tábor fizikai és időbeli közelségébe hirdeti meg a nagygyűlését, akkor nehéz elhinni róla, hogy nem számol a balhé eshetőségével. Ami természetesen menetrendszerűen be is következik, a szélsőségesek lehallgatott mobiljai (húzzuk rá a rendőri oszlatás elől menekülőket a fidesz gyűlésre!) egyértelműen árulkodnak az eshetőség nagyon is valós realizálódásáról. Lehetetlennek tartom, hogy Orbán úr ne tanult volna szociálpszichológiát a jogi karon, vagy hogy azóta sem hívta föl senki a figyelmét rá, hogy a csoportok, különösen a tömeg teljesen más szabályok szerint működik, mint az egyén. Egészen pontosan a csoport/tömeg dinamikája teljesen más, mint az egyéné, a tömegben feloldódik az individuum, és ezzel az egyéni felelősségtudat. A csoport nem csupán individuumok összessége, hanem egy új, merőben más, az egyének összességénél kiszámíthatatlanabbul viselkedő entitás. A náci németország „bevadulását” értetlenül szemlélő Nyugat számos katonai és polgári kutatást finanszírozott a témában, elég ugyebár csak Zimbardo prof híres börtönkísérletére utalni, ahol a legjámborabb egyetemista is képes volt agresszív állattá alacsonyulni a hatalmi csoporthoz tartozás tudatában. Vagy ha ez nincs meg, elegendő megnézni a Das Experiment című német filmet, ami gyakorlatilag ugyanezt a témát dolgozza fel, csak kicsit továbbmegy.

Orbán úr tehát vagy nem tudja, mivel játszik, mikor a tömeget ingerli, illetve megteremti rá a lehetőséget, hogy a „saját”, jámbornak vélt tömege külső gyújtóforrással keveredjen; vagy nagyon is tudatosan bazírozott erre, tudván, hogy a mártírszerep az ő politikai állásait erősíti. Mivel Orbán urat a legkevésbé sem tartom műveletlennek és/vagy butának, elég sanszos, hogy nem merő gőg volt, hogy nem volt hajlandó más időpontra és/vagy helyszínre áttenni a nagygyűlését, hanem nagyon is tudatosan számolt a szélsőséges rendzavarókkal való keveredéssel. Ha úgy tetszik, simán beáldozta a hívei testi épségét.

Rég volt, mindent megcsámcsogtak róla a jobbos és balos médiában, ismét egymásnak ugrott az ország, de már az is lefutott kávé, mondhatja erre bárki. Igen, én is ezt gondoltam tegnapig, mikor a téma újra terítékre került, mégpedig nem más, mint Orbán úr általi személyes felmelegítéssel. Ami azért legalábbis felveti a cinizmus árnyékát: nem elég, hogy kitette a híveit a rendőri agressziónak, de utólag még máson is verné le a felelősséget. Tévedés ne essék, a rendőri túlkapásokra nincs és nem is lehet mentség. Csak egy kicsit záptojásszagú az a történet, melyben egyedül rendőri túlkapásokról esik szó. A másik oldalt, azaz a túlkapásokat (és a túlkapások mellett a teljesen jogos rendészeti fellépéseket) előidéző rendzavarást akkor is, azóta is masszív agyonhallgatás övezi.

Nem az a baj, hogy Orbán úr ismét előráncigálja ezt a témát. Bár tény, hogy akár királyt is csinálhatna magából, olyan arányú zakót kapott mellette mindenki más (azért ne feledjük, hogy a választók jelentős része ismét nem rá, hanem a többiek ellen szavazott – ami azért nagy különbség!), ezért kissé érthetetlen, miért van erre a boszorkányüldözésre az új kormányzat egyik első lépéseként szükség. Alighanem verbális pótcselekvés, üresjárati puffogtatás, hogy a „rendszerváltó” hangulat megmaradjon.

Mindazonáltal – és itt jön a képbe a görögországi, eleddig három halottal járó zavargások híre – nem lehet szó nélkül elmenni amellett a differenciálatlan nyilatkozgatás mellett, amely a 2006-os eseményeket erősen torzítva, pusztán a rendőrségi túlkapások ügyeként tematizálja. Túl azon, hogy a túlkapásokra alkalmat és lehetőséget adó orbáni felelősség (illetve ennek elhárítása) a politikusi cinizmus csimborasszója, a rendőrség maradék (amúgy igen kevés) renoméjának további lejáratása hatalmas politikai öngól is lehet. A rendteremtéssel való kampányolás nem csak a szélsőjobb sajátja. Maga az új kormányzat is kiemelten hangsúlyos kérdésként kezeli (ld. a romaügyi biztos kinevezését, a két hét alatti rendrakásról szóló nyilatkozatokat), mégpedig jó okkal: nehezen lehetne nem észrevenni, hogy a társadalom túlnyomó többsége igen központi kérdésnek tartja a témát. Hab a tortán, hogy ha a Fidesz nem brillírozik e téren, a sarkában acsargó, a populizmusversenyben sokkal esélyesebb Jobbik boldogan fogja einstandolni a közbiztonság, a rendrakás kérdését – miként tette ezt az eddigiekben is.

Orbán úrnak és díszes kompániájának tehát elemi érdeke lenne, ha a rendőrség társadalmi megbecsültségén nem tovább rontana, hanem esetleg nagyon gyorsan megpróbálna valahogy emelni. Nem várok olyat, hogy azt mondják, derék híveim, a 2006-os események azért egy kicsit a mi sarunk is volt, de jelzésértékű lenne, ha

  1. a meghirdetett boszorkányüldözés a valódi bűnösök felelősségrevonását jelentené,
  2. a felelősségre vont bűnösök között nem csak intézkedő rendőrök lennének, hanem mondjuk azok a huligánok (nevezzük nevén: köztörvényes bűnözők) is, akik az egész rendbontási hullámot megkezdték, végrehajtották, és akik erre most is bármikor hajlandóak lennének
  3. mindenféle forradalmi maszatolás helyett egyáltalán kimondanánk és nevén neveznénk a huliganizmust, vandalizmust, rendbontást, és számszerűsítenénk az ezáltal okozott károkat, illetve anyagi felelősöket találnánk hozzájuk.

Ez az a minimum, amit a 2006-os eseményekkel kapcsolatban felelős kormányzattól elvárnék. És persze nagyon gyorsan elgondolkodnék azon, hogy szükségesek-e az akolmeleget biztosító, Orbántömjénező nagygyűlések. Mert hogy eddig nem történt haláleset, az nem Orbán Örökös Népvezér bölcsességének volt köszönhető, hanem a vak szerencsének. A görög példa adott, és nem kéne abban az illúzióban ringatózni, hogy mi mások vagyunk, itt ez nem történhet meg. Igenis hogy pontosan ugyanazok, vagy legalábbis ugyanolyan politikai demagógiák tarolnak a magyar társadalomban is, mint a görögben, és itt is létezik pont olyan agyatlan, randalírozásra bármikor kapható réteg, ami elindítja a szikrát.

Márpedig a randalírozásból származó halottakat ott sem a rendőri túlkapás eredményezte.

Címkék: politika rendőrség agresszió orbán viktor magyar ugar butaság szervilizmus igazságszolgáltatás hungarisztán debilek pintér sándor túlkapás köztörvényes jogbizonytalanság egybites user közgondolkodás társadalmi elismertség

2 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://hungarisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr391979030

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Görögország: akik még nálunk is hülyébbek 2010.05.07. 19:33:35

Őrülten költekező, költségvetési adatokat hamisító, majd megbukó kormány. Óriási államadósság és perspektívátlan megszorítás. A magyar sztori  – Athénban.  (Fotó: Reuters) Hiába támogatja a lakosság többsége a görög kormány kis Bokros-...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csumpi Hálidéj · http://www.ezerkecske.hu 2010.05.25. 20:23:25

Ismét egy egyoldalú, csúsztató írás olvasói lehettünk.

Én nem védem Orbánt, mert nem szeretem.

Nem védem a vandálokat, akik mindenhová odakerülhetnek.

A törvénysértőkkel szemben el kell járni. Első körben a Rendőrség beballaghatott volna a parlamentbe és letartóztathatta volna az egész kormányt, sőt az összes képviselőt is. Nem tették meg, a balhé eszkalálódott.

A törvénysértőkkel szemben el kell járni. De kinek? A Rendőrségnek.
Annak a Rendőrségnek, akik azonosítószám nélkül püföltek válogatás nélkül mindenkit, akit értek?

Ugyeugye?

A törvény betartatása nem vonhat magával újabb törvénysértést. Ha lett volna azonosítószám azokon a nyomorult rendőrökön, ők sem viselkedtek volna úgy, amint az említett egyetemista a hatalmi csoporthoz való tartozás tudatában.

Ez elkerülte (valahogy) a cikkíró figyelmét.

Mint nagyon sok egyéb dolog is, ami ebben az országban történik.

A lényeg, a gyökerekig nehogy lehatoljunk, mert akkor módosítani kellene az álláspontunkat, új felismerésekkel lehetnénk gazdagabbak, azt meg nehogymár!

hungarisztan 2010.05.31. 11:02:34

Nem értem a harcos értetlenkedést.
Szerintem azonos állásponton vagyunk túlkapások, vandálok, szükséges igazságszolgáltatás tekintetében.

Épp csak az olyan csúsztatást nem támogatom, ami kizárólag azonosítószám nélküli, mindenkire támadó rendőrcsürheként aposztrofálja az összes rendőrt.

Engem például egyik sem püfölt össze-vissza, se azonosítva, se azonosítatlanul. Érdekes.
Igaz, ismerek rendőröket is. Akiket leköpdösnek, verbálisan és tettleg is inzultálnak a ma született bárány ártatlanságú hőbörgők, és akiknek parancsba van adva, hogy mindezt tétlenül tűrjék.