HTML

Hungarisztán

Etika, morál és ezek hiánya. Média, közélet, politika, és ezek csődje. Egybites userek, debilek, trollok, droidok, kézivezéreltek és egyéb állatfajok. Magyarország, én így szeretlek!

Friss topikok

Nemzetárulózás, hajrá!

hungarisztan 2010.05.12. 16:33

Mástól sem hangos a média és az összes létező közéleti/politikai internetes fórum, mint hogy a KDNP-vel súlyosbított Fidesz kormányzat egyik első lépése lesz a határon túliak kettős állampolgárságának lerendezése.

Hogy a lavinát elindító görög, formálódó portugál, spanyol, szlovák (és még ki tudja ki mindenkit magával húzó), eurózónát, sőt, fél világot megrengető újabb válság közepette Hungarisztán hogyan fog túlélni, látszólag senkit nem érdekel. Illetve rosszul mondom: igenis érdekli a leendő kormányzatot, épp most kívánják a bedőlt hitelfelvevők buksiját megvakargatni, miszerint semmi gond, kedves Kovács úr, a probléma nem az Ön készülékében van, mikor felelőtlenül, az apróbetűs részeket át nem olvasva, alapvető pénzügyi ismeretek tökéletes mellőzésével tetszik fölvenni olyan hiteleket, melyek az Ön teljesítőképességét jócskán meghaladják – mi, a gáncsnélküli lovagok szívesen kidolgozunk olyan mentőcsomagot, ami Önt kihúzza a szarból, no matter what it costs. Mert mi ilyenek vagyunk, szemben a *&%#@# kormánnyal, amely nem átallott gépfegyverrel kényszeríteni Önt, hogy csúnya, gonosz devizahitelre vegye a plazmatévét. Igaz, azok, akik nem nyújtózkodtak tovább, mint ameddig a takarójuk ér, egy kicsit morgolódni fognak, hogy már megint velük fizettetik meg mások felelőtlenségét, meg hogy következmények nélküli ország, ahol mindig a linkek járnak jól, de nem érdekes, majd befogjuk a pofájukat azzal, hogy szótagolva, minden tagmondatot lassan megismételve szétkürtöljük, hogy a Zemberek HÁZAIT mán csak nem vehetik el tőlük azok a kíméletlen, gonosz, internacionalista bankok, ezt még a mocskos liberálbolsevikok se kívánhatják!

 

[A mocskos liberálbolsevikok, akik már rég nincsenek is hatalomban, vagy már nincsenek is egyáltalán, nem fogják kívánni, mert ők is lederiválták, hogy felelőtlen hitelfelvevőből jóval több van, mint felelős állampolgárból, ezért nem éri meg az ő szavazataik ellenében játszani. Virágozzék tehát a butaság, meggondolatlanság, felelősség, s pusztuljon, ki mértékkel nyújtózkodik a takaró alatt! Merjünk nagyot álmodni – a folytatásról meg majd gondoskodik Állam bácsi, aki momentán most épp Fidesz/KDNP. Legfeljebb aszongya, hogy „majd egyszer kérünk Öntől valamit, Pelikán elvtárs”. Négy, nyolc, tizenkét év rájátszást mondjuk, mert rendesek voltak.]

 

Szóval, leendő kormányunknak egy ilyesfajta segélycsomag (miből, miből, te most kinek drukkolsz? hazaáruló-e vagy?) a válasza a körvonalazódó, minimum európai válságra. Minek is kellene erre, vagy egyéb oly csekély problémákra több szót, horribile dictu: cselekedetet vesztegetni, mint amilyen a minden szinten elképesztő méreteket öltő korrupció, a társadalom jelentős mértékét immáron egzisztenciálisan fenyegető – kizárólagosan etnikainak beállított – bűnözés, a történelmi magasságokba emelkedő munkanélküliség (mely a közigazgatás beígért megnyirbálásával alighanem NEM csökkenő tendenciát fog mutatni) vagy az egészségügy/oktatás mindennaposan érzékelhető csődje? Illetve megintcsak rosszul fogalmazok: szóbeli rendrakásban nincs hiány, sőt, azzal éppenséggel tele van a padlás. Pintér úr 2 hét alatt teremt rendet a bűnözők között, a romaság-magyarság felszított/felszítódott ellentéteire már zsebben van a megoldás egy romaügyi biztos képében, a leépítendő közigazgatás és a hétvégén bezárandó multik pedig végképp nem fognak munkanélküliséghez vezetni, mert meg lett itten mondva, hogy a Fidesznek köszönhetően 10 év alatt 1millió új munkahely lesz, hogy is lehetne akkor másképp? Hazaáruló, ki másképp látja.

De tényleg kár lenne ilyen apróságokra eltékozolni az új, mindenre elszánt kormányzat nemzetmentő erejét, mikor olyan témák felé is lehet tematizálni a közbeszédet, mint például a határon túli magyarok állampolgárságának megadása. Mi más lehetne fontosabb/sürgősebb ennél? Hiszen megígérték, márpedig az ígéretek betartása mindennél fontosabb – tudjuk ezt jól Megyó úr emlékezetes 100 napos programja óta, de hát Hungarisztán sosem arról volt nevezetes, hogy könnyen tanulna és/vagy nehezen felejtene.

A rafinéria persze a téma belengetésében nem merül ki. Konkrétumokat ugyanis mindössze az ügyben legkompetensebbektől, magától a leendő kormánytól nem lehet hallani. Ami persze talán nem a véletlen műve, mindazonáltal az utolsó internetes troll is körmeszakadtáig építi a félinformációkból, vezérkari kampányszpícsek egymásnak is ellentmondó fordulataiból, saját kútfőből összetákolt, konkrétnak látszó megvalósítási elképzeléseket, vagy ezeknek épp a megvalósíthatatlanságát, tarthatatlanságát, abszurditását bizonyító ellenérveket. Ultima ratio-nak pedig mindig ott van a hazaárulózás és egyéb gyalázkodás, melyhez nagyjából 3 lépésen belül el is érkezik bármelyik tetszőleges fórum díszes kommentelői tábora.

Ez kell nekünk, rögtön az új kormányzat első lépéseként. Mi* pedig boldogan ugrunk egymásnak, primitívezünk, hazaárulózunk, mocskolódunk, úgy csinálunk, mintha tudnánk a tutti frankót. Közben a Vezér pedig hátradől és cinikusan röhög a markába, addig sem Pintér belügyminiszterrel és az Eclipse Zrt-vel van tele a sajtó.

  • Hogy most akkor konkrétan milyen előnyökhöz (szavazati jog, szociális ellátórendszer igénybevétele stb.) juttatná az állampolgárság megadása az arra aspirálókat, nem tudjuk meg. Pedig eléggé központi kérdés. Lenne.
  • Hogy most akkor automatikusan jár, vagy csak annak, aki kérvényezi, nem tudjuk meg. Pedig nem ártana, mert nem mindegy, hány főről beszélünk. Illetve nem tudni, hogy ha csak annak jár, aki kérvényezi, akkor mire a nagy fölhorgadás: ez ugyanis eddig is így volt, legfejlebb a procedúrán lehet gyorsítani/javítani.
  • Hogy most akkor mi alapján fogunk magyarnak tekinteni valakit, nem tudjuk meg. Pedig nem ártana, mert ha mondjuk román mintára, a román identitást alapul véve mi is mondjuk a magyar identitás vallásához kötnénk az állampolgárságot, hát, azon tán még a kettős állampolgárság legelszántabb védelmezői is elgondolkodnának: kell-e nekünk néhány kontingensnyi, magát magyarnak valló, ámde leginkább harmadik világbeli bűnözőnek kinéző, vagy ennek megfelelő életvitelt folytató illető a világ minden pontjáról.
  • Hogy most akkor létezik-e kétfajta, esetleg három-, négy- vagy n-fajta állampolgárság, avagy sem, nem tudjuk meg. Pedig nem ártana, mert nagyon nem mindegy a következmények (szavazati jog, szociális rendszerhez való hozzáférési jog stb.) miatt. Meg ilyen elméleti hülyéskedés miatt is, amit egyesek jogfilozófiának, meg demokratikus alapelveknek hínak, hogy akkor most vannak az egyenlők, meg a még egyenlőbbek, vagy tényleg komolyan vesszük a demokráciát.
  • Hogy most akkor kicseszünk-e a kárpátaljai magyarokkal (Ukrajnában hivatalosan nincs kettős állampolgárság), avagy állami szinten bíztatjuk majd őket az ukrán törvények, ill. ezek szellemének kijátszására, nem tudjuk meg.
  • Hogy most akkor mennyibe fájna a tömeges állampolgárosodással együttjáró, szokásos, az adminisztrációt intéző bürokratikus vízfej felállítása, illetve milyen garanciák lennének rá, hogy ne egy újabb pénznyelő/pénzmosó közintézmény (khm... khm...) álljon fel, nem tudjuk meg.
  • Hogy most akkor mi garantálná, hogy az állampolgárság kérvényezésével ill. az állampolgársághoz jutás előnyeivel ne lehessen visszaélni úgy hungarisztáni, mint EU-s vonatkozásban, nem tudjuk meg.
  • Hogy most akkor mégis mennyire vették számításba az ügyet pajzsra emelők a környező országok várható reakcióit, nem tudjuk meg. (Csak tájékoztatásképp: a környező országok, ill. bármely más országok véleményének/reakciójának leszarása NEM tekinthető felelős diplomáciának és/vagy külpolitizálásnak; miképp – hogy finoman fogalmazzak – az sem garantált, hogy az ilyen arrogáns attitűd pozitív változásokat hoz a határon túli magyarságnak, vagy hogy a legcsekélyebb mértékben is az ő javukat szolgálja az országok közötti szájkaratézás – ld még: „erőszak erőszakot szül”, illetve „Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!”)

Egyszóval: semmit nem tudunk a rohamléptekben előterjesztendő, megszavazandó, teli torokból magasztalandó kettős állampolgársági ügy valóban fontos paramétereiről.

Kedves olvasó, ha velem együtt Önnek is déjà vu érzése támadna, az talán nem annak a jele, hogy hiba van a mátrixban, hanem hogy mintha ezt már egyszer, egy szégyenletesen kiírt és lebonyolított népszavazáson is megéltük volna. Amire azóta is úgy hivatkozik határon inneni és túli fidesz szimpatizáns, mintha akkor és ott az országot és/vagy a határon túli, ún. „nemzettestvéreket” árulta volna el az ún. „anyaország”. Hogy ez mennyire nem így volt, hanem hogy ez mennyire szólt inkább arról, hogy felelős döntést nem szeretünk hozni anélkül, hogy legalább slágvortokban ismernénk a következményeket, azt reménytelen bebizonyítani, különösen olyanoknak, akik az egész kérdéskört pusztán a hazaáruló-hazafi, erősen egyszerűsített, racionalitásfaktortól mentes, egydimenziós koordinátarendszerben helyezik el.

Hogy a Fidesz/KDNP miért nem akart és/vagy miért nem tudott sem akkor, sem most részletekkel, konkrétumokkal szolgálni, azt nem nehéz kitalálni: a fönti kérdésekből és a reájuk NEM adott válaszokból, valamint az internetes fórumok heves anyázásaiból annyit azért minimum le lehet venni, hogy egy dolog a szájtépés, és egy teljesen másik dolog a felelős, gyakorlati megvalósítás.

Amíg azonban ezt sikerül deriválnia mindenkinek, addig kellemes, szeretetteli, és főként keresztényi hazaárulózást kívánok minden kedves trolltársnak.

Ahhoz legalább se ész, se felelős gondolkodás nem szükségeltetik. Pont mint azon hitelfelvevők esetében, akiknek a buksijait Matolcsy úrék épp most kívánják megsimogatni.
 

 

[* A félreértések elkerülése végett: a többes szám első személy csak retorikai elem, szerző nemcsakhogy erős hányingerrel határolódik el a nemzeti(nek tekintett) gyalázkodástól, hazaárulózástól, de mélységesen meg is veti az abban résztvevőket. Már csak azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tartja valószínűnek, hogy egy pár egybites user mondhatná meg, ki hazafi és ki nem.]

Címkék: média politika kommentelés orbán viktor állampolgárság magyar ugar butaság szervilizmus közigazgatás hányinger hungarisztán debilek határon túli magyarok pintér sándor értékválság egybites user közgondolkodás

2 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://hungarisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr121997592

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A FIDESZ esete a sánta kutyával 2010.07.16. 21:17:57

 A régi világrend magyarországi helytartói önmagukat leleplezték le A Fidesz esete a sánta kutyával   Amikor jűlius 7-én „A kápók nyilatkoztak a rabok nevében”[1] c. írásomat készítettem, nem gondoltam arra, hogy – az azóta...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csumpi Hálidéj · http://www.ezerkecske.hu 2010.05.25. 20:51:42

Vérlázító ez az írás.

Első körben hadd kívánjam a cikkíró személynek, hogy bárcsak őt és családját csatolták volna el és kényszerítettek volna rá egy, az identitásával nem egyező állampolgárságot.

A magyar embereknek a magyar állampolgárság JÁR! Ez nem kérdés és nem lehet vita tárgya.

Az attól való félelem, hogy:

"kell-e nekünk néhány kontingensnyi, magát magyarnak valló, ámde leginkább harmadik világbeli bűnözőnek kinéző, vagy ennek megfelelő életvitelt folytató illető a világ minden pontjáról"

bár nem teljesen alaptalan, de jellemzően érdekes, hogy akinek ez a gondolat felmerül a fejében, azoknak a legritkább esetben okoz problémát, hogy jelen pillanatban kábé egymillió magyar állampolgárságú, bizonyítottan antiszociális és bűnöző, élősködő hajlamú ember él a határainkon belül. Akiknek a magyar identitása csak akkor merül fel, ha az állampolgárok jogait firtatják, a kötelességek terén ez nem észlelhető.

"Hogy most akkor mennyibe fájna a tömeges állampolgárosodással együttjáró, szokásos, az adminisztrációt intéző bürokratikus vízfej felállítása,"

Egyetlen sort sem olvastam itt arról, hogy mennyibe kerül nekünk a korrupció, a szántóföld alatti alagútfúrás, a felesleges luxusberuházások, és a felelőtlen politikusaink által felelőtlenül felvett és elköltött hitelek törlesztése.
Ez így csúsztatás, ferdítés, nem más.

Érdekes, hogy a cikkírónak fáj, hogy emberek dőltek bele felelőtlen hitelekbe, de fel sem merül, hogy maga az ország sem cselekedett másképp!!!!!!!!

Az oktatás színvonala katasztrófa, az emberek zöme bármiféle pénzügyi ismeretek nélkül kerül ki a világba és a bankok a reklámjaikkal, kampányaikkal vastagon hajaztak is erre. A bank tisztessége kellene, hogy legyen, hogy nem ad ugyanolyan felelőtlenül hitelt, amilyen felelőtlenül azt felvenni akarják.
Az emberek nagy részének szüksége van hitelre, és nem lehet mindenki pénzügyi szakember.
Ugyanígy autót is vásárolnak olyanok, akik nem gépészmérnökök és emiatt ki vannak szolgáltatva a gyártó megoldásainak.

Az állam felelőtlen hitelfelvételeire csak súlyosbító tényező, hogy elvileg "szakemberek" döntenek róla.
Jellemzően érdekes módon erről a kérdésről ezen a blogon nem olvashatunk.

"Hogy most akkor mégis mennyire vették számításba az ügyet pajzsra emelők a környező országok várható reakcióit, nem tudjuk meg. "

Ezek szerint a másik véglet helyes kell, hogy legyen, miszerint a külvilágnak való megfelelési kényszer magasabb prioritást kell, hogy élvezzen egy "felelős" kormány szemében, mint a saját állampolgárainak boldogulása.
Értem.

Véleményem szerint a cikkíró is egy általa sokat emlegetett internetes troll, csak más módszerekkel.

hungarisztan 2010.05.31. 10:45:36

Kedves Csumpi Hálidéj.

Akkor megpróbálok másodszor is nekifutni, mert látom, értelmezési nehézségei támadtak. Igyekszem annyira leegyszerűsíteni a poszt mondanivalóját, amennyire lehetséges. Ím:
a) Nem a magyar állampolgárság kiterjesztésével van baj.
b) Ellenben az állampolgárság kiterjesztésének pontos MÓDjáról egy árva infó nem jelenik meg azok szájából, akik felelősek érte. Márpedig az ördög a részletekben lakozik, és felelős állampolgár nem szeret az apróbetűk ismerete nélkül aláírni semmit.

Erről szólt (volna) a cikk. A többi belemagyarázás.

Az, hogy ez a poszt egy sor más dologról NEM szólt, az szerintem természetes. Nem szólhat minden poszt mindenről. Továbbá nem értem, logikailag hogyan lehet levezetni azt, hogy ha egy poszt nem szól egy csomó egyéb problémáról, akkor a posztíró azokat nem is tartja problémának.

A hitelfelvételhez: elég átlátszó ez a felelősség-áthárítósdi. Amolyan tipikus hungarisztáni gondolkodásmód: mindig a körülmények a hibásak. Mer' a gonosz bankok nem az üzleti érdekeik ellenében tevékenykedtek! Hallatlan! Skandallum!
Már elnézést, de a pénzügyi képzetlenség egyáltalán nem mentség. Én például nem értek a kazánszereléshez – cserébe nem is szerelek kazánokat. És ha szerelnék, és felrobbanna, véletlenül sem okolnám érte az oktatási rendszert, a kormányzatot, a nemzetközi karvalytőkét vagy a zsidóságot/romákat. Igen, az autóhoz sem ért mindenki, mégis megveszi. Meg is fizeti a hozzá nem értés árát rendesen! Csak azt nem banknak nevezik, hanem szervíznek. Aki volt már tetszőleges magyar autószerelőnél (lett légyen az márkaszervíz vagy Józsi vállalkozása a szomszédból), láthatja, hogy ott lopják szét az ember szemét igazán. Mégsem mond senki olyat, hogy az autószerelő felelőssége lenne, hogy a hozzá nem értők miatt olcsóbban mérje az olajcserét. Ha nem tetszik az árszabás, majd elmegyünk másik szerelőhöz, vagy lecseréljük magunk, vagy nem cseréljük le és tönkremegy az autónk, aztán majd fizetünk ismét, roppant igazságtalanul.
A bankrendszer és a hitelezés annyiban más, hogy ott lehetne felelőst találni, ám azok korántsem a bankok, hanem a törvénykezés, amelyik asszisztált a hitelezési láz korlátok nélkül tartásához.
Ez nem banki tisztességi kérdés. A bank, mindenki máshoz hasonlóan, profitot akar termelni. Ebből él meg nemcsak a menedzsment, hanem az alkalmazottak is. Minél többet kaszálnak, annál jobban élnek. Számonkérhető-e valakitől, hogy jól akar élni? Nyilván nem. Ha azonban az állam rögzít bizonyos játékszabályokat – például a hitelminősítés és hitelezési kockázatvállalás szigorítása vonatkozásában –, az más tészta. Nos, ez maradt el. A felelősöket ott kell keresni.

A felelős külpolitizálás/diplomácia témához: lehet pattogni ezerrel, játszhatjuk az arrogáns méregzsákot, ez nem külpolitika és nem diplomácia. Így már az oviban sem lehetett elérni semmit a homokozóban, mert kiröhögtek, és annál jobban húzták a hajadat. Az azóta eltelt időszak is engem igazol: meg lehet nézni, mi lett az eredménye az arrogáns, külpolitikai tényezőket leszaró hozzáállásnak: OV-ék személyesen erősítették a választások előtt álló Szlovákiában a nacionalizmust, ill. az eme eszméket hirdetők népszerűségét. Valóban jót tettek a szlovákiai magyarokkal! Biztosan nagyon hálásak most nekik.

Persze véletlenek nincsenek. 1millió forintos kérdés: vajon miért volt szükséges még a szlovákiai választások előtt beleszarni a ventillátorba?

Ennyit a "saját állampolgárok boldogulásáról".
Jézusom, tényleg van még ember Hungarisztánban, amelyik azt bírja hinni, hogy bármelyik politikusi gárda az állampolgárok boldogulásáról szól?
Medve anyám... akkor bocs, nem csodálkozom semmin.