Belátom, kopaszkigyúrt polgártársaink egyre népesedő körében illetve az immáron mindennapossá vált BKV-s botrányok közepette igen nehéz kitűnni a szürke tömegből. Kivéve ha jó arányérzékkel a két halmaz metszetéből mutat fel valamit a hungarisztáni versenyző – amint az történt a mai napon is.
Negyed egy körül a Keleti pályaudvar oldalában meghúzódó parkolóba vitt ma rossz sorsom. Ott ismerősöm autójába ültünk, majd vártuk, hogy el tudjuk hagyni a Keleti pályaudvar és Kerepesi út között elhelyezkedő parkolót [ismerjük e méltán népszerű helyet ugyebár: taxishiénák és a rájuk épülő mellékes iparágak évtizedes tanyája ez (is)], melyet a parkoló kihajtójában épp egy trolibusz blokkolt. Leginkább azért, mert a sofőrje – kopasz ugyan nem volt, de nagydarab, vehemens ember – úgy gondolta, eljött az ő ideje. Hogy pontosan miért is akart revansot venni, nem sikerült kiderítenem, mindazonáltal nem sajnálta rá az idejét, energiáját, hogy ajtót nyisson (megállón kívül ugyebár...), kiviharozzon a vezetőfülkéből, majd artikulálatlan káromkodás és üvöltésözön kíséretében megkörnyékezze az előtte lévő fehér Buzukit, ahol további tettlegességgel (vezetőoldali ablak kétkezi ütlegelése, autó agresszív borogatása, közben folyamatos szitkozódás, káromkodás, szidalmazás) szó szerint halálra rémítette az azt vezető idős személyt, aki a helyszínen elájult vagy szívrohamot kapott.
Az eseménynek rengeteg tanúja volt, így pár másodperc alatt össznépi anyázás, köcsögözés, bunkózás alakult ki az odacsődülő szemtanúk és a trolivezető között, aki szemmel láthatóan egy pillanatig sem érezte felelősnek magát abban, hogy tán éppen az imént ölt meg egy embert. Megjegyzendő, hogy a mentőket sem ő hívta, hanem az autóhoz elsőként odasiető harmincas hölgy, aki látván a bent ülő idős személy rosszullétét, saját testi épségét kockáztatva kiabált a távozni készülő, erősen agresszív trolivezető után – innen, utólag is köszönet a bátorságáért (a trolivezető haragja könnyen ellene fordulhatott volna).
A történet végét nem ismerem, mert egy pár másodperc alatt annyian lettek a Buzuki körül, hogy látni sem lehetett, mi történik, és a mögöttünk jövők is türelmetlenkedtek, hogy kerüljük ki a trolit jobbról – ekkor láttuk, hogy a sofőr időközben a troli összes ajtaját kinyitotta, az utasok javarésze már el is hagyta a járművet.
Költői kérdés, hogy ilyenkor vajon hol van a híres-nevezetes buszvezetői szabály, amire mindegyik hivatkozik, amikor utast hagy a megálló környékén, nevezetesen hogy balesetveszély miatt a megállón kívül (pl. az 5 méterrel előrébb lévő piros lámpánál) nem szabad ajtót nyitniuk. Mondjuk az is igaz, hogy nem tudom, az utasok vajon akkor voltak-e nagyobb balesetveszélyben, mikor a magas lépcsőfokról az úttestre léptek, adott esetben a buszt onnan kerülő autók elé, avagy akkor lettek volna nagyobb életveszélyben, ha ezzel az agresszív vezetővel kell tovább utazniuk.
Nem tudom, mi boríthatta ki a valószínűleg naponta hungarisztáni (azon belül is budapesti) viszonyokon edződött, ennek ellenére pszichopatologikus esetnek kinéző trolivezért. Tény azonban, hogy a buszvezetőknek ún. pályaalkalmassági vizsgán kell átesniük, mégpedig nem is egyszer, hanem időről időre, azaz elméletileg papírjuk van róla, hogy képesek a buszvezetés minden munkaegészségügyi kockázatával megbírkózni. Ezért is tartjuk őket profi sofőröknek, akik pénzt kapnak azért, hogy fuvaroznak. Hivatali kötelességük (lenne), hogy higgadtak maradjanak minden forgalmi helyzetben, hogy más helyett is előre gondolkodjanak, ezáltal megelőzzék és elkerüljék még a hirtelen fékezések esélyét is. Hát, úgy tűnik, ez a BKV-s illető sem éppen ez a fajta, aki ezért veszi fel a fizetését.
Persze nem tudom, a PÁV-nak vajon részét képezi-e a pszichológiai alkalmasság. A logika így diktálná, na de ki keres abban az országban logikát, ahol még a fegyvertartás sincs megfelelő pszichés kontrollhoz kötve? (Mint látjuk,a buszvezetés sincs. Vagy ha van, akkor annál rosszabb, mert akkor nagyon rosszul működik az alkalmasság megállapítása, azaz fölösleges intézményt tartunk fenn. Felelős nyilván nincs. Miért pont ezért lenne?)
Csak remélni merem, hogy múló, ájulással járó sokkon kívül más baja nem esett az idősebb autóvezetőnek. Vagy ha szívrohamot kapott, akkor legalább maradandó kár nélkül túléli. Másban – mondjuk a felelősség megállapításában és a konzekvenciák levonásában – nem reménykedem, mert úgyis fölösleges volna. Ahhoz még meg kell halnia néhány embernek az utakon elkövetett agresszió következtében (is).
Amúgy az erőszakos trolivezető szitkozódásából mindössze annyit sikerült megérteni, hogy a Buzuki vezetőjén valamilyen tábla figyelmen kívül hagyását kérte számon ebben a furcsa BKV-stílusban. Bele sem merek gondolni, hogy e közfeladatot ellátó személy (akit a törvény – amúgy nagyon helyesen – kiemelten véd abban az esetben, ha őt támadják) vajon mire ragadtathatja magát, ha horribile dictu koccan valakivel. Valószínűsíthető, hogy ott vér folyna – bár nem a koccanás következtében...
Nos, a BKV ezt az embert nyújtja nekünk, mint felelős buszvezetőt, akinek a feladata az, hogy utasait sérülésmentesen elfuvarozza A-ból B-be. Ahogy a hihetetlenül elcseszett, azóta szállóigévé vált BKV szlogen mondja: Önnek [ez] jár.
