Van ugyebár a hír, miszerint a GVH megba megbüntette az ALDI-t, amiért az üzletlánc a gyerekeknek szánt királylány, nindzsa és indiánlány jelmezeket rendre varázspálcával, karddal ill. baltával együtt hirdette, cserébe viszont az említett szirszarok valójában nem képezték a csomag részét.
Skandallum, de tényleg.
Lépjünk most túl azon, hogy vajon miért van szüksége egy királylánynak varázspálcára (illetve ha nincs rá szüksége, akkor miért hiányolja bárki is), nézzük el azt is, hogy hézagos műveltségű polgártársaink (úgy a GVH-nál, mint a médiában) lebaltázzák a tomahawkot (nüansznyi a különbség, tényleg), sőt, nagyvonalúan lépjünk túl azon is, hogy vajon mi a szartól nindzsajelmez egy nindzsajelmez, ha még csak egy kiba fröccsöntött műanyag kardot sem tud felmutatni a kölyök. (Mondjuk amúgy is én lennék az utolsó, aki a teljességgel fölösleges, fröccsöntött műanyag szarok további tobzódását propagálná.)
Amit azonban végképp nem tudok megemészteni, az az, hogy vajon mi a retkes értelme van annak, hogy valaki jelmezt vesz az iskolai farsangra. Rég voltam már abban a korban, mikor ez legutoljára felmerült, de halovány emlékeim szerint az egész farsangolás onnan indult, hogy elijesztjük a telet, a sötétséget, s várjuk a hamarosan beköszöntő tavaszt. Ez a múlt század nyolcvanas éveire odáig szelídült, hogy az iskolai farsang egy olyan vigasság, amire a család együtt készül, ahol anyu-apu megmutatja kreativitását (nyilván nyavalyognak egy sort, hogy már megint mit kell csinálni az iskola számára, de titokban persze le akarják főzni a Hufnágel családot, akik tavaly elvitték a fődíjat), Dezsőke pedig büszkén virít a családilag SK összerakott egyedi jelmezben, s aratja le a szellemes ötletért és költséghatékony kivitelezésért járó tapsot, díjat etc. (Már amennyiben...) Aztán kaja-pia, tombola, rohangálás az aulában, D'Artagnan összecsap Darth Vaderrel, a 13 darab tündér/hercegnő/királykisasszony pedig egyszerre pörög a repülős szoknyájában; tökéletes tehát a buli az alsó tagozatban. A lazulás előtt persze kötelező fotó a nagyszülőknek ill. emlékbe – 2 kocka szigorúan kimérve, mert drága az ORWO film, még a tavalyi jugó nyaralás 12 kockája és Icáék esküvője is benne van a gépben előhívatlanul, s jó lenne, ha a jövő hétvégén esedékes disznóvágás, meg esetleg az idei nyaralás is beleférne még a 36-os tekercsbe.
Ennek így volt némi értelme, mert huszonsok év távlatából is emlékszem, mikor az 50kilós táposzsák kreatív kidekorálásával pöpec 2,8%-os zacskós tejnek voltam maszkírozva (kábé 0 forint 0 fillér effektív költségen). De könyörgöm: mi a fenére fog emlékezni az a gyerek a kétezerharmincas években, akinek a családja most annyit tud, hogy bemegy az ALDI-ba, és vesz egy 100% műszálból készült, Made in P.R. China nindzsajelmezt kard nélkül? Ezt fogod körbefotózni 140 digitális képkockában? Nemcsakhogy 8 tökugyanolyan nindzsa is lesz az osztályban a kölyködön kívül, de még csak kardozni sem fog tudni a jelmezversenyt követő ereszdelahajamat során...
És nem azért, mert nincs kard a csomagban. Hanem azért, mert a gyerek szégyenében inkább elbújkál majd, vagy ha nem, hát az első vehemensebb mozdulatnál lefoszlik róla az egyszerhasználatosra gyártott gönc. Te meg mindezért – valamint a termeléssel, szállítással járó környezetszennyezésért és az értelmetlen szeméttermelésért – még fizetsz is?
Panaszkodsz, hogy nincs hozzá kard/balta/varázspálca? Hát meg is érdemled, B+!
