Kafka, Örkény és az abszurd humor további kiválóságai ismét sírva könyörögnének a receptért, amelyet írói fantázia elképzelni sem tud, ám Hungarisztán felkent állami képviselői zsigerből nyomnak. Nézzük, mi van már megint:

Azt írja a zújság, hogy tegnap a Fővárosi Bíróság precedens értékű (?) ítéletben marasztalta el a rendőrséget, amiért az áprilisban 3 óra hasztalan oszlatás után végül bátorkodott előállítani is a Budaházy nevűt és díszes kompániáját. A bíróság szerint kvázi jogszerűtlen volt az intézkedés, merthogy a rendőrség úgymond nem hagyott elég időt, hogy az illegálisan tüntetők feloszoljanak. Az úgymond nem elégséges idő az oszlatás és az előállítás megkezdése között 3 óra volt...

Nem ismerem teljesen a történetet, de az igazat megvallva nem is nagyon érdekel a jogászi csűrés-csavarás. Teljességgel bizonyos vagyok benne, hogy ha megfelelő szögből nézzük, található valahol valami apróbetűs alparagrafus, amire való hivatkozással a derék bíró meghozta bölcs ítéletét. Ez így nyilván teljesen rendben is van, nem kívánnánk olyan államban élni, ahol a bíróság kénye-kedve szerint hozhat döntéseket (khm, khm...), más kérdés, hogy éppenséggel pontosan arról nem vagyunk meggyőződve, hogy ugyanilyen befektetéssel ne lehetne találni más apróbetűs alparagrafust is, ami mondjuk pont ellenkező előjelű ítéletet eredményezhetne, már ha —— Bíró úrnak/asszonynak tehát mást nem is kívánnánk, minthogy Budaházy úr és kiváló csapata ettől kezdve hálából az ő környékén tartsa szolíd kis bulijait (javasolnám egyenesen a bíró úr/asszony rezidenciáján történő garden partyk rendszeressé tételét), és hogy a rendőrség igenis biztosítson elegendő időt a fenti úriemberek önszántukból történő elvonulására.

Azt sem tudom, létezik-e ma Hungarisztánban olyan, hogy precedensjog. Vagy ha nem, akkor mitől precedens értékű egy ítélet. Erős a gyanúm, hogy nettó hülyeség ez a megfogalmazás, de ezt a diskurzust meghagyom a hozzáértőknek.

Ellenberger arra a bírói rövidlátásra, ami jelen ítéletben materializálódott, egyszerűen nincs magyarázat. Szeretném azt hinni, hogy lefizették az ítészt/ítészeket. Azért szeretném, mert jóllehet ez el ugyan nem fogadható, mindazonáltal érthető magyarázat. Minden más viszont poltergeist, felfoghatatlan. Mi más érdeke fűződhet egy függetlennek mondott, a demokratikus berendezkedés előnyeit vélelmezhetően igencsak vastagon élvező, de legalábbis jól ismerő, magasan képzett, megkockáztatom: értelmiségi testületnek ahhoz, hogy egy szélsőségesen antidemokratikus csoportulás illegális tüntetése jöjjön ki jól egy olyan helyzetből, ahol az ellenlábasa (elméletileg) a demokrácia, a demokratikus értékek, a közérdek képviseletének jog által kijelölt, felesküdött védelmezője? Még ha csak a hungarisztáni rendőrségről van is szó – a bírói emelvényig már nem látszik el, hogy az ehhez hasonlatos ítéletek tucatjai idézik elő, hogy a rendőrség tekintélye a béka segge alatt, bárki bárhol körberöhögheti, leköpheti, megfenyegetheti az intézkedni próbáló, jobbanmondva egyre kevésbé próbálkozó rendőröket? A legközelebbi alkalommal, mikor derék kopasz fiatalemberek gyújtogatnak, randalíroznak, verik szét a várost holmi kaotikus ideológiák, hagymázas, zagyva forradalmiság zászlaja alatt, akkor mi fogja az egyszeri talpas rendőrt arra motiválni, hogy intézkedjen? Hogy megvédje a magán- és köztulajdont, ad absurdum a testi épséget, életet? Hogy ne engedjen utat az önbíráskodásnak, utcai agressziónak? Normális az, hogy a rendet fenntartani kívánó rendőrnek minden mozdulata előtt mérlegelnie kell (és nagy valószínűséggel jobban teszi, ha inkább engedélyt kér hunyászkodni); vagy hogy egy hónapokig tartó procedúra után még azoknak ad igazat a bíróság, akik szemmel láthatóan csak pusztításra, rombolásra képesek, s akik a legalapvetőbb józan paraszti ész alapján is olyan tagjai a társadalomnak, melyeket leginkább kiszűrni kellene, nem pedig a nevetségességig abszurd ítéletekkel erősíteni amúgy is túlságosan megnőtt öntudatukat? Mi a cél? Meddig fog ez menni? Mint mondám, a legkevésbé fájó magyarázat még a bíróság lefizetése lenne, ugyanis ha nem ez történt, akkor a bírói koponyákban van valami nagyon, de nagyon elbaszarintva.

Feltéve, hogy nem az egyszerű magyarázat a valós, a bíró úr/asszony persze valószínűleg úgy védené ítéletét, hogy őt a törvény köti, ha jogérzékünk hibásnak ítéli a döntést, akkor a jogalkotással van gond. Csakhogy ezzel sajnos baromira nem tudja menteni a seggét, mert erre mondjuk én azt mondom, hogy mint egységsugarú polgárt, megintcsak nem érdekel, mivel védekezik, kire/mire hárítja a felelősségét. Nekem ne ezzel jöjjön, mi ugyanis nem azért fizetjük őt, hogy másra kenje a szoarét. Ha ugyanis létezik platform Hungarisztánban (vagy akárhol a világban) amelyiknek joga és felelőssége, nota bene morális kötelessége, hogy rossz jogszabályok kijavításáért lobbizzon, akkor az nem más, mint a bíróság. Ha ugyanis ezt elmulasztja, akkor tulajdonképpen ahhoz asszisztál, hogy a rossz, morálisan nem felvállalható ítélkezési jogalap és az ebből következő, demokráciát bomlasztó gyakorlat tovább folyjon. Hogy jogászok is megértsék: a bíróság ebben az esetben – ha nem is de iure, de de facto – bűnrészessé válik. Nos, aki ehhez adja a nevét, annak lelke rajta – az tényleg megérdemelné, hogy Budaházyék a kertjükben rendezkedjenek be huzamosabb időre.

Mindannyian így járnánk jól: mi azért, mert nem bennünket terrorizálnának kopasz barátaink, és a bírók is, hiszen ekképpen maximálisan ragaszkodhatnának a törvény betűjének betartatásához. Nyilván véletlenül sem hívnának rendőrt idő előtt. Ami – mint tudjuk – messze nem három óra...