Az utóbbi időben kezd nagyon elharapódzni a gyakorlat, hogy ha egy közlekedési cég – a tisztánlátás kedvéért nekifutok még egyszer: közfeladatot ellátó közlekedési cég – alkalmazottai sérelmeznek egy szakmai vagy bérezésbeli problémát, akkor nekiállnak sztrájkolni, vagy a minapi BKV-s káosz esetében úgymond passzív ellenállást folytatni.
Namármost az is egy szépséges helyzet, hogy Hungarisztánban úgy lehet passzívan ellenállni, hogy a szóban forgó alkalmazottak egyszercsak betartják a szabályokat. Ebben ugyanis legalább két dolog bennefoglaltatik:
a) eddig nem tartották be a szabályokat
b) olyanok a szabályok, hogyha betartják őket, megbénul a cég.
A b) ponttal egyszerű végezni: nem másról van itten szó, mint a szokásos hungarisztáni dilettantizmusról, amellyel lépten-nyomon találkozni. Olyanok hozzák a szabályokat, akiknek lövésük nincs hozzá, illetve olyan szabályokat hoznak, amelyeket jobb lenne nem meghozni.
Az a) pont ennél egy fokkal érdekesebb, ugyanis itt tulajdonképpen egy merőben újszerű hungarisztáni jelenségnek lehetünk szemtanúi: valakik elismerik, hogy folytatólagosan áthágták a szabályokat. Persze ők nem egészen így fogalmaztak, de azáltal, hogy kihangsúlyozták, a passzív ellenállás annak az eredménye, hogy egyszercsak betartották a szabályokat, azzal egyszersmind azt is elismerték, hogy eddig ez nem volt így, azaz tulajdonképpen felelősök azon közállapotok kialakulásában, amelyek lehetővé teszik számukra az úgymond passzív ellenállást. (Azaz a szabályok betartását. WTF???)
Persze a buszvezetők javarésze valójában leszarja, milyen állapotban van a járműve, nem ezellen sztrájkol ő. Zsarolásának a tárgya merőben juttatásbeli természetű, a szakmai (ál)érvek csak kamu indokul szolgálnak. Tudjuk ezt mindannyian, nincs ezzel probléma.
A probléma a sztrájkolással kezdődik, illetve itt is folytatódik és itt is ér véget. Nem lehet ugyanis eléggé elképedni azon a butaságon és/vagy cinizmuson, amivel a terv kiagyalói elvétik nemcsakhogy a célpontot, de magát a céltáblát is.
A sofőrök (és felbújtó tettestársaik, a szakszervezetisek) ugyanis a trilliócsillió forintokat elsíboló menedzsmentre (illetve az annak álcázott izére) dühösek/irigyek, de sajnos ahhoz nincs elég kreativitásuk/bátorságuk, hogy velük szálljanak szembe, ezért az utast büntetik. Azt, akiből élnek. Azt, aki ha elpártol a tömegközlekedéstől (amire minden oka megvan), akkor egyre több közlekedési alkalmazottnak lesz sanyi. Nem átmenetileg, hanem végleg. A most magukat okos sztrájkolónak/ellenállónak gondolók pedig nem kevesebb pénzt fognak kapni, hanem nagyon is konkrétan nullát. Mehetnek hullát mosni – már ha lesz mivel munkába járniuk.
Hogy az absztrakció ezen szintjéig nem sikerül ellátniuk, az egy dolog – nem is azért fizetik őket, hogy a relativitáselméletet csiszolgassák összefele a kvantummechanikával. Na de azt nem észrevenni, hogy miattuk (és akkor innentől nyugodtan veheti magára a MÁV is) olyan emberek tíz- vagy akár százezrei szívnak, akiknek semmi de semmi közük ahhoz, hogy az említett cégeknél kik és hogyan lopják szét a közvagyont, illetve hogy emiatt miért az egyszerű talpas sofőröknek lesz kevesebb a borítékban – nos, ehhez nem kell 180-as IQ. De konkrétan még csak 70-es sem, tehát elméleti esély akár még kínálkozhatna is rá, hogy felfogják: nagyon nem kóser, hogy a BKV vezetések bűneiért az utasok bűnhődnek.
Kicsesznek a sofőrökkel a saját elöljáróik? Ki hát. Nem kötelesek eltűrni? Nem hát. Támogatná őket a közvélemény, ha normálisan állnának ki az érdekeikért? Támogatná, vastagon. Elővenné-e minden jó érzésű ember a vasvillát is akár, hogy elűzzék végre a sok szégyentelen rablót? Nem kérdés, elővenné, s még használná is.
Akkor meg mi a francért nem lehet gondolkodni három másodpercig, és olyan módszert találni, ami nem a vétlen utazóknak fáj, hanem a vastagon sáros vezetésnek? Mert véletlenül nem az utast szívatnák, és az nem fér össze a BKV íratlan szabályaival?
Mi lenne, ha első körben mondjuk a szakszervezetek tökét kapnák el, és azt mondanák a sok senkiházinak: nem azért tartunk el benneteket, csesszétek meg, hogy a fizető utassal baszkuráljatok. Menjetek neki a menedzsmentnek: találjatok kompromittáló szerződéseket/iratokat (ne mondjátok, hogy nem tudtok ilyenekről), pereljétek őket, fizettessétek vissza velük az ellopott milliárdokat, építtessétek le a bürokratikus/politikai vízfejet, találjátok meg azokat a szarságokat, ami miatt a BKV/MÁV Európa legdrágább, ugyanakkor legmocskosabb, legbüdösebb, legbunkóbb (és lassan legszabálytalanabb) közlekedési társaságaivá váltak – ez lenne a dolgotok, nem a közfeladat elszabotálása.
Vagy ez így nem megy? Vajon miért nem? Tán csak nem azért, mert ehhez kicsik vagytok, vagy mert mindannyian benne vagytok a buliban? Az üzemanyag és alkatrészlopásban -újraelosztásban? A sógorkoma rendszerű tanácsadásokban, szolgáltatásmegrendelésekben, kamu teljesítésigazolásokban, nagyösszegű kifizetésekben, kiszervezésekben, hűtlen kezelésekben és társaikban?
Vagy ha az agyatlan (cserébe legalább inkorrekt) szakszervezeteitek nem tudnak/mernek mit kezdeni a menedzsmenttel, akkor kenjétek be kutyaszarral a szolgálati autóikat minden nap, eresszétek le mindegyiknek az összes kerekét, kerüljenek rájuk vicces feliratok, bánom is, találjátok ki – én, az utas adjak tanácsokat?
Egy dolog nem opció: az, hogy az utasokkal baszakodtok. Ez ugyanis nem csak sunyi, ostoba cinizmus, de hatalmas öngól és egyben butaság is. A saját jövőtöket kockáztatjátok ugyanis. A léc már most is nagyon rezeg: Hungarisztánban ugyanis kitartó munkával sikerült elérni, hogy az individuális közlekedésnek semmilyen szinten nem alternatívája a közösségi tömegközlekedés. Nem gyorsabb, nem komfortosabb, nem környezetkímélőbb, de még csak nem is olcsóbb. A BKV havi 10ezer forintért kínálja, hogy fűtetlen, összehányt, összepisált, összeszart, mocskos, büdös, takarítatlan (=fertőzésveszélyes), összegraffitizett, összekarcolt, kulturálatlan járműveken bunkó, agresszív sofőrök és még bunkóbb/agresszívabb ellenőrök packázzanak az utassal – azzal az utassal, akit kiszámíthatatlan járatsűrűségekritkaságű járművek kiszámíthatatlan idő alatt juttatnak el A-ból valahova (nem B-be, mert épp terelés, túrás, megállóáthelyezés, vágányfelszedés, járatmegszüntetés van), miután kiszámíthatatlan ideig fagyoskodhattak a sztrájkoló/ellenálló sofőrökre várván (vagy csak úgy).
Gondoljátok végig picit, hogy meddig lehet még feszíteni a húrt. Nagyon azonban ne lepődjetek meg, ha egyszer az utasok is sztrájkba kezdenek. Merthogy ha nekik nincs jegyük / bérletük, akkor az szerződésszegés, és mint ilyen, bírsággal sújtandó, igaz? Nagyon helyes! Csak akkor ne feledkezzünk meg a jegy-/bérletvásárlással létrejövő szerződés másik megszegőjéről sem!