Címlapos hír volt a zindexen, hogy jaj, csúnya főgonosz kivitelező nem fizet a szegény, szerencsétlen, áron alul dolgozó, az alvállalkozói lánc végén álló, valódi kivitelezőnek. A szívünk szakad meg értük, de tényleg. Különös tekintettel arra, hogy valami miatt azért az egész al-al-al-al-alvállalkozói bagázsnak megéri a buli. Legalábbis erősen vélelmezem, hogy akik beszálltak, és úgymond mélyen a 2-3 évvel ezelőtti ár alatt vállaltak be munkát, azoknak nem a józan eszük ment el kollektíve, s még csak nem is karitatív alapon szorították ki azokat, akik rendes munkáért rendes árat kérnek kevésbé agresszíven tudtak nyomulni a zsírosbödön körül. Mivel Magyarországon egy nyomorult kertrendezést nem lehet úgy elnyerni, hogy komolyabb visszacsengetés (vagy előzetes befizetés) ne menne végbe megrendelő és „legjobb ajánlatot tevő” reménybeli teljesítő között, utána pedig csak a csillagos ég a határ az előre nem kalkulált költségek utólagos kifizettetését (ill. ismételt visszajattolását) illetően, erős a gyanúm, hogy azon alvállalkozók, akik most a szopóág végén sírnak, ugyanazok, akik annak idején a nagy harács reményében beszálltak a játékba – ki tudja, ki milyen eszközzel.
Ismert ugyanakkor „Kelet-Európa Legnagyobb (és Legszükségtelenebb) Völgyhídjának”, a „Hasonlóképp Szükségtelen, Cserébe Szar Kivitelezés Következtében Minduntalan Beomló Alagútaknak” és egyéb arcpirítóan túlszámlázott kilométereknek a története. Skandináviától Horvátországig röhögnek Hungarisztánon, hogy itt mennyibe kerül 1 km autópálya – a büdös nagy Alföldön, ahol egy göröngy sincs, nemhogy tengerszoros, karszt- és/vagy magashegység, semlegesítendő polgárháborús aknazár, miegymás.
Bocs, srácok, nem tudok együttérezni. Magatoknak főztétek a korrupt, cinikus, egymást-átbaszósdi szisztémát, hát most benneteket basz meg az erősebb kutya. Így jártatok.
